Tadamm...

Hulljék végre le a lepel a legújabb családtag nemét illetően:

25 hetes, makk egészséges, minden kétséget kizáróan, premierplánban megmutatta, hogy ő biza kislány :D Nem hagyott esélyt sem Apának, hogy reménykedjen :) Méretei alapján pontosan a korának megfelelő...
Szerintem Apa még szokja a gondolatot, én meg ugye tudtam (na jó ez túlzás, de azért sok jel utalt rá, hogy leányzónak kell lennie) :D

Szavazás vége...

Jelenlegi állás: 5 voks arra, hogy fiúnk lesz ismét és 10 szavazatot kapott a kishúgi :D Délután kiderül kinek lett igaza (reményeim szerint) ;)

Mindenkinek köszönöm a szavazatot, legkésőbb este beszámolok az ultrahang eredményéről :)

Sütni jó...

Erre Bence jött rá a minap. ugyanis nagy lendülettel és lelkesedéssel nekiláttunk tegnap tortát csinálni. A piskótatészta sem okozott gondot Bencének, hogy megkóstolja, na de amikor a margarint kezdte kikenni a sütőformából, akkor már kezdtem csúnyán nézni rá :D A vége az lett, hogy megette a tortába szánt epret is, ezért Apának adhattam le a drótot, hogy menjen boltba, mert így nem lesz torta :) (annak ellenére, hogy úgy vettem epret, hogy jusson Bencének, csak azt felejtetem el, hogy neki eperből sosem elég ;) )

Először kanállal...

...majd kézzel tűnt hatékonyabbnak :D

Drukk...

Drukkot kérnék szépen mégpedig azért, mert pénteken megyünk babamozizni és hát jó lenne, ha kistesó végre szét tenné a lábát, had tudja meg mindenki, hogy kislány-e :D Igaz, hogy Apa  meg van győződve róla, hogy ő biza kisfiút kreált, de hát azért hallgassuk meg egy szakember véleményét is :)
Tehát a szavazás pénteken zárul, kéretik addig voksolni annak is, aki még nem tette meg ;)

Öröm...

Annak ellenére, hogy azt mondták, nem lesz gond, én alaposan berezeltem, hogy mi lesz ha Bencét nem veszik fel az oviba, mert szeptemberre várjuk kistesót. Rengeteg helyről hallottam, hogy ez kizáró ok, amit meg is értettem, hiszen kevés a hely, nyilván előbbre kerülnek azok, akik dolgozni akarnak visszamenni. Ráadásul a bölcsibe kis hátszéllel jutottunk be, no meg a Gondozó nénik is anno mondták, hogy nem lesz egyszerű menet, ha kistesó megérkezik, mert az oviban nincs hely, nem fogják felvenni. Takargattam is rendesen a pocakot (annak ellenére, hogy azt mondták ez nem jelent semmiféle hátrányt a felvételnél), nehogy már ezen múljon. Péntekre volt az határidő, amikor is mehettünk megnézni az eredményt.
Lám-lám, tényleg sikerült a felvétel, minden probléma nélkül bejutott, még csak át sem irányítottak minket másik oviba. Megkönnyebbülés ezerrel és öröm, hogy legalább ez le van tudva.

Egy nehezen induló nap és egy azt megelőző mozgalmas hétvége...

Folyamatosan döbbenek, hogy már mennyire meg kell gondolnom, mibe kezdek bele. Ma konkrétan alig bírtam kikelni az ágyból, aztán elvánszorogni a bölcsibe a fiúkkal... Nézzük csak miért?
Péntek munka után téptünk Bencéért, majd a telekre némi cseresznyéért. Bence imádta szedni a cserkót... a fáról. Mert a bolond anyája felemelte, hiszen milyen aranyos, ahogy szedi a gyümölcsöt. Tényleg aranyos volt és lelkes és valóban segített! Apa is szedte a létráról, így hamar meglett a szükséges mennyiség, negyed 7re már otthon is voltunk. Bokrot is pisilt, aranyos volt ahogy hagyta Apának, hogy irányítson :D
Szombaton egy bevásárlással indítottunk, mert vasárnapra vendégeket vártunk. Majd 11 volt, mire kiértünk Papáékhoz, akkor még megsütöttem az ebédet, fiúkat megetettem, Bencét letettem aludni és "végkimerülésig" pihiztem a napernyő alatt... volna, ha nem lett volna egy nagy zuhi, ami minket is bezavart az óriási nap ernyő alól a teraszra... Gyerekeket beküldtük mesézni a szobába. Mire hazaértünk én ismét kipurc, mosógép végzett, Apa hősiesen kiteregetett, Bence határozottan túl sok energiát mutatott, mert még hisztire is jutott ereje...
Vasárnap Apa már korán kelt, cserkót magozott, mire kikerültem az ágyból a kávémat szürcsölve, már majdnem megvolt vele. Nagyfiút gyorsan összeszedtem az éjszakai állapotából nappaliba, majd beálltam Apa helyére magozni, hogy a sütit bevághassa a sütőbe. Bence szerencsére jól viselte, hogy mind két szülője el volt foglalva, így szinte gond nélkül tudtuk az ebédet összedobni. Gyümölcsleves is elkészült, mire  a csirkéket is betoltuk a sütőbe, már minden készen állt. Fél 11 körül indultam el szülésznővel beszélni, addigra Bence is kidőlt (korán kelt) és Apa elmondása szerint saccra fél délben már horkolt is. Kicsit később, mint számoltam, de hazaértem végre, majd egy fél órám volt hogy még az elfelejtett krumplipürét is megcsináljam, mert addigra befutottak a vendégek is. Bence még aludt kb. 30-40 percet, aztán kis szégyenlősködés és kómázás után belevetette magát a játékba a két uncsi tesóval. Enni nem akartak, így mi felnőttek leültünk ebédelni, Bence közben azért a krumplipürére rávetette magát (hehe tudtam én, hogy kell csinálni neki egy keveset :D), gyerkőcök pedig besütiztek így hát célba vehettük a játszóteret. Majd elmentünk kollektíven jégkrémezni és lementünk a Duna partra... Na ez volt az a pont ahol nekem inkább hazafelé kellett volna vennem az irányt, mert az elmaradt pihit itt már éreztem. Nézhettek a kicsik hajót, drukkolhattak, hogy jöjjön végre vissza az ebédből (és a délutáni sziesztából) a "hápikacsa", sőt Bence ismét pisilhetett bokrot Apával :) Ott ültek a gyerekek orgonasíp módjára nagyságbeli sorrendben a parton lábukat lógatva. Tényleg jó látvány volt, akárcsak az amikor a 3 poronty fogta egymás kezét és úgy sétált! (Na jó, ez azért megért egy kis kifáradást :D ) Hazafelé Bence természetesen megmakacsolta magát és sajnos elég gyakran kellet utána kiabálni, amire abszolút nem reagált. Sőt egy darabig, amikor végre sikerült befogni őkelmét, akkor szinte rajtunk lógott, mert húzta a kezünket, hogy márpedig ő nem akar kézen fogva sétálni velünk. Apa meg futni nem akart utána, így volt hiszti bőven. Már egy atyai pofonon gondolkodtam, mikor utolsó próbálkozásképp elengedtük a kezét, így a földre huppanó gyerek alaposan meglepődött. Közöltem vele, hogy vagy megfogja Dodó vagy bárki kezét vagy azonnal hazamegyünk és bünti lesz a dologból. Valamennyire hatott, mert aztán már egészen kulturáltan viselkedett... A sétából hazaérve kidőltem egy kis időre, a vendégeink távoztával pedig fel sem keltem az ágyból, ha nem volt muszáj... Igaz nem is nagyon tudtam :( Este mindannyian hamar beájultunk, ma reggel pedig közösen nehezen ébredtünk. Azt kell hogy mondjam, így leírva nem tűnik annyira sok programnak, de átélve talán 3 napra is bőven elég lett volna :) A lényeg, hogy jó volt!