Folyamatosan döbbenek, hogy már mennyire meg kell gondolnom, mibe
kezdek bele. Ma konkrétan alig bírtam kikelni az ágyból, aztán
elvánszorogni a bölcsibe a fiúkkal... Nézzük csak miért?
Péntek munka után téptünk Bencéért, majd a telekre némi
cseresznyéért. Bence imádta szedni a cserkót... a fáról. Mert a bolond
anyája felemelte, hiszen milyen aranyos, ahogy szedi a gyümölcsöt.
Tényleg aranyos volt és lelkes és valóban segített! Apa is szedte a
létráról, így hamar meglett a szükséges mennyiség, negyed 7re már otthon
is voltunk. Bokrot is pisilt, aranyos volt ahogy hagyta Apának, hogy
irányítson :D
Szombaton egy bevásárlással indítottunk, mert vasárnapra vendégeket
vártunk. Majd 11 volt, mire kiértünk Papáékhoz, akkor még megsütöttem az
ebédet, fiúkat megetettem, Bencét letettem aludni és "végkimerülésig"
pihiztem a napernyő alatt... volna, ha nem lett volna egy nagy zuhi, ami
minket is bezavart az óriási nap ernyő alól a teraszra... Gyerekeket
beküldtük mesézni a szobába. Mire hazaértünk én ismét kipurc, mosógép
végzett, Apa hősiesen kiteregetett, Bence határozottan túl sok energiát
mutatott, mert még hisztire is jutott ereje...
Vasárnap Apa már korán kelt, cserkót magozott, mire kikerültem az
ágyból a kávémat szürcsölve, már majdnem megvolt vele. Nagyfiút gyorsan
összeszedtem az éjszakai állapotából nappaliba, majd beálltam Apa
helyére magozni, hogy a sütit bevághassa a sütőbe. Bence szerencsére jól
viselte, hogy mind két szülője el volt foglalva, így szinte gond nélkül
tudtuk az ebédet összedobni. Gyümölcsleves is elkészült, mire a
csirkéket is betoltuk a sütőbe, már minden készen állt. Fél 11 körül
indultam el szülésznővel beszélni, addigra Bence is kidőlt (korán kelt)
és Apa elmondása szerint saccra fél délben már horkolt is. Kicsit
később, mint számoltam, de hazaértem végre, majd egy fél órám volt hogy
még az elfelejtett krumplipürét is megcsináljam, mert addigra befutottak
a vendégek is. Bence még aludt kb. 30-40 percet, aztán kis
szégyenlősködés és kómázás után belevetette magát a játékba a két uncsi
tesóval. Enni nem akartak, így mi felnőttek leültünk ebédelni, Bence
közben azért a krumplipürére rávetette magát (hehe tudtam én, hogy kell
csinálni neki egy keveset :D), gyerkőcök pedig besütiztek így hát célba
vehettük a játszóteret. Majd elmentünk kollektíven jégkrémezni és
lementünk a Duna partra... Na ez volt az a pont ahol nekem inkább
hazafelé kellett volna vennem az irányt, mert az elmaradt pihit itt már
éreztem. Nézhettek a kicsik hajót, drukkolhattak, hogy jöjjön végre
vissza az ebédből (és a délutáni sziesztából) a "hápikacsa", sőt Bence
ismét pisilhetett bokrot Apával :) Ott ültek a gyerekek orgonasíp
módjára nagyságbeli sorrendben a parton lábukat lógatva. Tényleg jó
látvány volt, akárcsak az amikor a 3 poronty fogta egymás kezét és úgy
sétált! (Na jó, ez azért megért egy kis kifáradást :D ) Hazafelé Bence
természetesen megmakacsolta magát és sajnos elég gyakran kellet utána
kiabálni, amire abszolút nem reagált. Sőt egy darabig, amikor végre
sikerült befogni őkelmét, akkor szinte rajtunk lógott, mert húzta a
kezünket, hogy márpedig ő nem akar kézen fogva sétálni velünk. Apa meg
futni nem akart utána, így volt hiszti bőven. Már egy atyai pofonon
gondolkodtam, mikor utolsó próbálkozásképp elengedtük a kezét, így a
földre huppanó gyerek alaposan meglepődött. Közöltem vele, hogy vagy
megfogja Dodó vagy bárki kezét vagy azonnal hazamegyünk és bünti lesz a
dologból. Valamennyire hatott, mert aztán már egészen kulturáltan
viselkedett... A sétából hazaérve kidőltem egy kis időre, a vendégeink
távoztával pedig fel sem keltem az ágyból, ha nem volt muszáj... Igaz
nem is nagyon tudtam :( Este mindannyian hamar beájultunk, ma reggel
pedig közösen nehezen ébredtünk. Azt kell hogy mondjam, így leírva nem
tűnik annyira sok programnak, de átélve talán 3 napra is bőven elég lett
volna :) A lényeg, hogy jó volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése