2012. május 12., szombat

Áll a baba, áll...

Méghozzá mindenhol képes felállni, ahol csak egy kicsi kapaszkodója is van. 3 napja úgy fogad alvás után, hogy áll az ágyában és úgy panaszkodik a világba :)


(7 és fél hónaposan, május 2.-án állt fel először teljesen egyedül, azt hiszem lassan köthetem fel a gatyám :D Már csak azért is, mert képes lerántani rólunk, ha nem figyelünk ;) )
Ez a kapaszkodós dolog akkor igazán mókás, amikor Bence gondol egyet és kirántja nagy lendülettel Kata kezét... Ilyenkor jön a borulás erkély ajtónak, porszívónak vagy szekrénynek és persze a vígasztalhatatlan sírás (Bence pedig elmenekül ;) ). Szegényke, még nem tudja, hogy ennél csak rosszabb lesz ;)

2012. május 11., péntek

Fog és miegymás...

Szerda reggelre Kata alaposan betaknyosodott, reménykedtem némi fogzási tünetben, majd délben egy hasmenése után sikerült is megtapogatni végre azt a bizonyosat :) Jelentem kibújt a bal alsó is, meg vannak duzzadva az első  felsők is. Ennek megfelelően piszkosul nyálzik, folyik az orra, iszonyatosan anyás, senki mással nincs el, rengeteget bújik és természetesen csak és kizárólag cici kell neki, kanalazni max Sinemilt hajlandó este...

Szerda estére én lettem rosszul, Apát haza kellett rángatnom a munkahelyéről, mert nem mertem a jobb lábamba kisugárzó fájdalom miatt Katát felcipelni a lépcsőn vagy kivenni a babakocsiból. Úgy vonszoltam magam után a lábam, féltem hogy egyszercsak összecsuklik alattam. Mivel tegnapra nem lettem jobban, elmentem hát a dokihoz, aki petefészek-gyulladás és vakbélgyulladás között vacillálva csak azért nem hívta rám a mentőt, mert nem voltam lázas és mert a 2 gyerekkel érkeztem a rendelőbe (na meg a vizeletteszt is biztató volt, bár azért nem volt tökéletes). Felírt antibiotikumot, fájdalomcsillapítót és a lelkemre kötötte, hogy ma mindenképpen menjek el a sebészetre, ha nem javulok. Egyébiránt meg csak úgy volt hajlandó elengedni, hogy mondtam neki Apa érkezik már a rendelő elé, nem egyedül megyek... Most már kicsit jobb, tudok közlekedni, nem fáj a hasam, lábam, ha fel kell állni és menni kell, úgyhogy remélem ez azt jelenti megúsztam a műtétet.

Bence aranyos volt a rendelőben, még azt is megvárta hogy én kimenjek produkálni egy kis mintát a teszthez (ilyenkor szokott a lábamba karolni és közölni velem, hogy ő is jön :D ), de amikor a doktornő lefektetett, akkor ő is odaállt és közölte velem, hogy nyissam ki a szám :D Szót fogadtam hát (közben a doktornő nyomogatta a hasam ;) ) mire a kisdoktor meg is jegyezte, hogy hú anya ez bizony piros :D Teljesen el voltam képedve, mert BESZÉLGETETT a doktornővel! Egy vadideggel nem hogy szóba állni nem szokott, de még jó messzire el is bújik a szoknyám mögé :) Elmondta szépen a doktornőnek, hogy ő 3 éves és imádja Katát. Folyamatosan járt a szája, igaz a nagy részét nem lehetett érteni. Amikor a gép elkezdte kinyomni az eredményeket, hangosan kerregett, Bence pedig megkérdezte, hogy megnézheti-e! Itt már nem tudtam lejjebb ejteni az állam :) Hát totál el voltam tőle ájulva, de még a doktornő és az asszisztens is :)

2012. május 7., hétfő

Jön-megy

Tegnap elkezdett Kata végre mászni. Még nem az a szabályos mászás, de már közlekedik, úgyhogy örül a fejem :)

Egyébként mindenki jól... Csak lusta vagyok blogozni :(