Csakhogy írjak azért jóról is :)

Nagyon rég nem írtam már mindennapjainkról, főleg hogy most időm sem nagyon van leülni a gép elé. Otthon már rendszerint nem kapcsolom be a gépet, mert ha lehet Bencéékkel töltöm az időt aztán fürdés és alvás.
Szóval Kata nagyon ügyesen vette a bölcsis akadályt és azt is, hogy az elmúlt bő két évhez képest már nem vagyunk együtt egész nap. Volt egy sírós bölcsibe menős reggeles időszakunk, de ezen túljutott már. Betegségeket összeszedi, de eddig egy kis hasmenést leszámítva nem kellett otthon lennie Apának vele huzamosabban (akkor is csak 3 napot hagytak ki). A bölcsibe járás meghozta a fejlődésbeni ugrást is. Igényli, hogy egyedül öltözhessen, otthon még többnyire levetkőzni akar csak, de a bölcsiben a szandált egyedül akarja felvenni és Apa szerint levenni is, a kabát és pulcsi levételét is inkább egyedül szereti megoldani. Persze vannak mérgelődések, sírások, ha elsőre nem megy, de hamar túl lendül rajta és megpróbálja újra, amikor meg sikerül neki. Imádja az új ruhákat, cipőket :) Igazi NŐ! Ha kap vmi új dolgot, akkor már megy is tükörhöz megnézni, hogy tényleg "csini"-e. Kell neki Anya fülbevalója, Anya nyaklánca, Anya órája, de még Anya bugyija, cipője is. :) Amit viszont nem szeret, az a fésülködés. Pedig most már elég hosszú a haja, lehetne bele tenni gumit is, akkor talán nem lenne annyira kócos és a fésülködés sem okozna akkora problémát. A bölcsiben maga kéri a "cofikát", amit É. és E. néni örömmel teljesít is neki :)
Dumál, dumál, dumál. Konkrétan mindig és mindent. Egyre többször hallunk tőle mondatokat is, de rengeteg olyan dolgot is mond, hogy csak lesünk. Folyamatosan jön, hogy és mondja, hogy "megütött", "ellökött" Bence, vagy ma reggel pl azzal indítottuk a napot, hogy közölte, "Anya kaccsoljcsingijinget".
Hihetetlen szeretettel áll Bencéhez, persze azért a rossz dolgok is ragadnak rá, de már most látjuk, hogy vele talán nem lesz olyan probléma, mint most a bátyjával. Ha kap valamit, mindig kér mégegyet, hogy Bence is kaphasson. Ha ő már befejezte a vacsit, akkor kér rudit és kettőt kell a kezébe nyomni, mert akár kaphat már Bence, akár nem, neki is jár és bizony Kata ki is követeli a bratyónak, ami jár :)
Persze a nagy utánzásban mindent megtanul, legyen az a keksz szétmorzsálása a szőnyegen vagy a kádból való kiköpködés, meg kell tanulni és jó tanítvány módjára, szívja magába az új ismereteket.
Evése katasztrófa, bár talán amikor én is tudok vele együtt ennyi, akkor azért kicsit többet eszik. Este ennek megfelelően Apa megkínálja őket, de ténylegesen vacsizni csak akkor szoktak, amikor én hazaérek... Továbbra is a gyümölcs, a zöldség, a sajt, a tojás és max a felvágott a favorit, nem kell neki a kenyér, péksütemény. Főtt ételből nem eszi meg a főzeléket, a leves levét, de a húst sem igazán. Krumplipüré mint olyan, nem kerülhet elé, öklendezik tőle, de a rizs és tészta minden mennyiségben, főleg ha van benne borsó vagy kukorica :)

Bencéről már írtam az előbb, lázad, nem lehet irányítani. Ez egy ilyen időszak, meg kell szoknia. Hiába szajkózom, hogy ő ilyen, nehezen dolgozza fel a változásokat, 1- másfél hónapba telik, hogy rájöjjön ez így marad. Ilyen volt szeptemberben is, amikor ismét elkezdett oviba járni. Egyszerűen kezelhetetlen volt, október közepére lépett túl ezen, most pedig nem sokkal később kikerültem a megszokott napirendjéből. Teljesen természetes reakció, hogy ilyen lett. Elbizonytalanodott, rá kell jönnie, hogy ugyan később érek haza, de hazamegyek, nem hagyom magára...
Egyébként ő is rengeteget fejlődött beszéd terén is. Már többnyire lehet annak hinni, amit elmesél. Pl. tegnap teljesen elázott a ruhája, miután az ovis udvari medencében megmártózott... Kérdeztük, hogy hát mégis miért, hiszen tudja, hogy nem szabad, hogy vizes lesz, hogy át kell majd öltözni, stb. Erre elmondta, hogy N. ellökte és azért esett be a medencébe... (aztán persze még 2x visszamászott, mert olyan jó a vízben pacsálni :D) Az óvónő megerősítette, hogy tényleg így történt.
Nagyon szeret biciklizni. De elég nehezen érti meg, hogy mit szeretnénk tőle: pl. biciklizik, már jól előre tekert és megáll a járda végén. Hiába mondjuk neki, hogy ilyenkor forduljon meg vagy elindulhat pl a téren a szokott útvonalon tovább. Lényegében egy kört írna le ilyenkor, tőlünk indul és hozzánk érkezik be, csak közben nem látjuk egymást... Ha kisebb kört engedünk neki, akkor azt gond nélkül letekeri, mert ott nem olyan magas a dombos rész, láthat minket ha nagyon akar és a szemünk elől is csak néhány másodpercre tűnik el. Büszke vagyok rá, mert végre 5 évesen sikerült megértetni vele, hogy a járda szélén álljon meg, illetve próbáltuk elmondani neki, hogy átmehet, ha a közelben vagyunk és ha előtte körbenézett...
Folyt.köv..

Szóval Bence nehezebben érti meg a dolgokat, de fejlődik, egyre összetettebben tud beszélni, bár még messze vagyunk a korának megfelelőtől. Ha nem fáradt, akkor már egészen jól összerakja a mondatokat, nagyjából érthető is. Elég sok még a mondaton belüli hirtelen témaváltás. Gyorsabban szeretné elmondani azt amit szeretne, mint ahogy meg tudja fogalmazni. Egyik pillanatban még arról beszél beszél, hogy milyen sokat vacsorázott, aztán a mondat végén már azt tudom meg, hogy N.-t ellökte és hogy ilyet nem szabad csinálni...
A napirendről annyit, hogy lelkesen használja, látom hogy reggel időnként odamegy és konstatálja, hogy pl. ma autókázunk majd ovi előtt, mert megyünk J. nénihez tornázni. Egy dolog van még hátra, amit nem lustaságból nem tettünk még meg, hanem mert egyszerűen tanácstalanok vagyunk, és az pedig a motiváció. A Bencéhez hasonló gyerekeknek nagyon sokat segíthet, ha van vmi, amiért dolgozhat. Náluk nem elég, hogy azt mondjuk neki, milyen büszkék leszünk ha megcsinálja ezt vagy azt, vagy hogy mennyire szomorúak vagyunk, hogy pl. még nem öltözött fel, pedig vagy 5 alkalommal már meg lett rá kérve. Szóval egyszerűen nem jövünk rá, hogy mivel lehet őt rábírni dolgokra. Persze végszükség esetén bejöhet nála pl. a gumimaci, ami egy autista gyereknél még elfogadható motiváció lehet, de ha lehet előtte kipróbálnánk mást is. Bár egyre inkább úgy fest, hogy gumimaci lesz belőle, mert nem nagyon jutunk egyről a kettőre, pedig az oviban már tanácsot várnak ezügyben...

És most jöjjenek fotók:
Márton-nap az oviban:

 Katicának is készült mécses... Míg a többiek énekeltek, játszottak, addig ő elkezdte elfújni a gyertyákat :)

Ez a legjobb fotó, amit tudtam a fiúkról csinálni :(

Bence hetirendi táblája kombinálva a napirendivel. Így láthatja, ha hétvégén pl megyünk valahova, vagy valakinek szülinapja lesz, stb...

Hétvégén felavattuk a szülinapos kártyát :) Ajándékaim a következők lettek: egy autó, amit azóta sem tudtam megnézni, mert Bence egyből kivette a kezemből és egy baba, amit meg Katica "nyúlt" le Hercegnő felkiáltással... Ennél jobb ajándékokat nem is kaphattam volna :D

NevTan még mindig...

Az történt, hogy ugye a Szakértői Bizottság visszapasszolt minket, miszerint a NevTan illetékes abban, hogy kijelölje a Bence számára szükséges fejlesztéseket. Így hát nagy duzzogva elmentünk az egyébként is aktuális NevTanos fejlesztésre, le is adtuk nekik is a zárójelentést és a SZB által kiküldött papírt, arról, hogy hozzájuk kell fordulnunk. Beszélni nem igen tudtunk J. nénivel, mert késésben voltak a tornával. Mondta, hogy majd lemásolja a papírokat. Megnyugodtam, hogy akkor majd megnézik a papírokat, aztán majd kapunk egy újabb szakvéleményt, ami felülbírálja a májusban általuk megirtat...
Ehhez képest múlt csütörtökön közölték Apával, hogy a SZB visszadobta a papírt, mert nincs mellette ilyen olyan kérdőív... Amik eszembe jutottak akkor, az nem tűr nyomdafestéket, így nem is írom le. Oké, akkor majd bemegyek és beszélek velük, hogy mégis ez most milyen időhúzás, mert igazán szólhattak volna, hogy a SZB-hoz adják be a papírokat, mert akkor odaadtam volna a többi (SZB-nek már egyébként is elküldött papírt) szükséges és kitöltött papírt is, ezzel is elkerülve a felesleges köröket.
Hétfőn felhívott az ovis utazó gyógypedagógus, hogy most mi is van, mert áll a fejlesztés. Na akkor majdnem rácsaptam a telefont. Aztán közölte, hogy jaj hát miért intéztem én, ő eredetileg is mondta, hogy elsőre NevTan, de hogy ő majd intézi. Hát csak 2 hónapig nem történt eddig semmi, azon kívül amit én próbáltam intézni... Ekkor éreztem másodjára késztetést, hogy rácsapjam a telefont. Aztán mondta, hogy akkor gyorsan kitöltik a papírokat, hamarjában majd írjuk alá és akkor ő személyesen elviszi, átadja, kijárja, akármi... Majd felvetette a kérdést, hogy mikor tudnánk összeülni beszélni... Elmondtam  neki, hogy bármennyire is szeretném ezt a bensőséges csevejt vele megejteni, nekem sajnos dolgoznom kell, de ha reggel fél 8kor tud rám időt szakítani az oviban, akkor állok elébe. Ez természetesen nem felelt meg neki, így akkor telefonon keresztül feltette a nagy kérdéseit: mit eszik (édesség, édesítőszerek, színezékek mennyire vannak jelen Bence étkezési szokásaiban - semennyire, legalábbis felesleges módon biztosan nem), történt-e változás a családban, stb. Persze hogy történt, bár nekem akkor ez nem jutott eszembe, ugyanis igencsak felborult minden, amikor új munkahelyre kerültem, naponta több órát utazom emiatt és a gyerekeket csak este látom jórészt 1-2 órára... Ennek megfelelően, Bence most ki van borulva, nem bírnak vele az óvónők, nem győzzük pénzzel az eltört játékok pótlását, mosással a minden egyes nap összesározott, vizezett ruháit, idegekkel a folyamatosan  panaszkodó N. anyukát (megjegyzem jogosan, mert tényleg mindig látható nyomai vannak a két gyerek összetűzésének). Jelenleg ott tartunk, hogy imádkozom, nehogy kitegyék Bencét a csoportból (neadjisten az oviból, annak ellenére, hogy integráló ovi, külön SNI-s csoporttal)...

Szóval zajlik az életünk, Kata elnyomásban, Bence kiborulva, mi szülők pedig tanácstalanul... 3 hete tart ez az állapot, még max ennyi van hátra belőle és talán Bence feladja a "lázadást"...