Minden rosszban van valami jó is...

Mostanában ritkultak az ejdenagy hisztik és büntiben is meglehetősen régen volt (tuti most szóltam el magam :D). Viszont a legújabb, hogy a ha megszídjuk valamiért, akkor elkezd sírni és odadugja a fejecskéjét az enyémhez és átöleli a nyakam, a vállamnál szuszog, sír. Hát ez azért szívfacsaró, de nagyon jó érzés! Az a baj, hogy így haragudni rá lehetetlen (illetve úgy csinálni, mintha!, mert tényleg haragudni nem lehet rá :) ). Az én szívem sincs kőből, így ilyenkor magamhoz ölelem és megpróbálom neki higgadtan elmagyarázni, hogy Anya és Apa éppen miért szólt rá, mit nem szabad... Látom rajta, hogy nagyából érti, miről beszélek és már rohan is tovább nevetve. Azért kezdem gyanítani, hogy rájött, ha odabújik, könnyebb a szülőket megenyhíteni... Én meg persze hagyom, de azért a "mondókámat" mindig elmondom neki, nehogy azt higgye így bármit megtehet. Egyébként is imádok összebújni Vele, mostanában meg sajnos inkább a saját ágyában szürcsöli a kakaót reggel és nem bújuk be mellém, várva hogy Apa mikor hozza oda neki a kakaót :( Szeretem érezni a reggeli Bence-illatot, a hajának cirógatását, a kis kezének érintését, még ha csak a szememet is nyomogatja (illetve imitálja csak :D ) vagy amikor oldalra fordulva, kiskifliként bekucorodik mellém, megfogva a kezem hogy átkaroljam.
Hajnalonta mostanában gyakran jött át hozzánk, bemászott közénk, bebújt valamelyikőnk takarója alá és próbált közöttünk elaludni. Bevallom jó érzés, de azért ilyenkor mi nem tudunk aludni, mert az ágy elég kicsike ahhoz, hogy én pl tudjak hason aludni vagy ne kelljen attól tartanunk, hogy valamelyikőnk egy fordulás alkalmával alvás közben ráfekszik. Igazából szerintem nem is tud nálunk aludni, csak azért jön át, mert a közelségünkre vágyik. Általában várok egy 10-15 percet, hogy bealszik-e, ha igen nem bántom, de ha nem, akkor visszakísérem a szobájába, betakargatom, kap egy puszit és én is fekszem a helyemre.
Jó anyának lenni!

Haladunk...

Mármint a bilizéssel. Pár napja Bence fürcsi után előkapja a bilit, ráül, kér egy könyvet és képes 10 percig is elücsörögni rajta, miközben könyvet lapozgatunk. Még nem termelt bele semmit, de mi ezt is nagy előre lépésnek tartjuk. Van, hogy éppen kakilt a pelusba, meglátott és már futott is a bilihez (engem húzva), hogy "kaki bilibe" :D Persze nadrágostul, pelusostul, de ráült. Aztán olyan is van, hogy nézi a Thomast, előkapja a bilit és széknek használja. Ha látja, hogy megkukucskálom, akkor szól, hogy menjek oda én is és közben erősen nyögve nyomja a pocakját közben mondja, hogy "anyais" és nyomja az én pocakomat, miközben természetesen nekem is kell nyögnöm :)

Meglepiii :)

Említettem már, hogy Húgi ismét babát vár? Nem? Ja egyszer már utaltam titokzatosan rá :)
Szóval babát vár, aki márciusban fog megszületni és mint ma kiderült kislány lesz! :D
Ez úton gratulálok hozzá és Húgi: Ne aggódj, nem nő ki időközben az a kuki :) Drukkolok, hogy végig nunis maradjon és párod végre majd elmondhassa magáról, hogy van egy lánya is :)
Még-még ilyen jó híreket!!!! Mostanában sajnos nem sok ilyet kapok :(
Én most happy :D

Tanulj...

Meg kell tanulnom befogni a számat...
A fene egye meg, hogy mindig megpróbálok tisztázni mindent, de úgy tűnik, hogy csak magam alatt tudom vágni a fát... Az elmúlt 30 év alatt nem sikerült megtanulnom, hogy bizonyos dolgokat, bizonyos emberekkel nem lehet megbeszélni, akármennyire is akarom vagy akarja más...