Vannak dolgok, amin rendesen meg tudok lepődni. Nem vagyunk egyformák, ez tény, de nálam mondjuk első a gyerek, minden szempontból, így azért tud ütni, amikor olyasmit látok, mint pl. most a héten láttam az egyik rendelőben. Aztán Apa is elmondta a saját tapasztalatát és akkor rájöttem, hogy vagy ufók vagyunk, hogy ez nekünk furcsa vagy...
Szóval történt, hogy el kellett mennünk ismét a fülészetre Bencével. Már bérelt helyünk van :) Szóval ahogy ott ülünk, a már megszokott 20-40 perces várakozásra készülve (időpont nélkül ez egy elég rövid időnek számít ;) ), gyermekem belevetette magát a fellelhető játékokba, mert hát szerencsére az volt, így legalább elfoglalta magát. Amíg ott ültünk, Bence jött ment, a többi beteg gyerek is elkezdett gyülekezni szülőstül, persze kezdtek türelmetlenek lenni, hiszen időpontjuk volt. Ahogy ott ültem, időnként jött Bence, hozott játékot, játszottunk, beszélgettünk, de azért a szemem sarkából láttam, hogy a másik két gyerek és anyukája csak ül némán. Már-már zavarba ejtő volt, hogy mi "hangoskodunk". Egyik gyerek 8 másik saccra 12 lehetett. Utóbbi anyuka telefonját pötyögtette, előbbi meg csak ült anyuka mellett csendben. Az egyetlen zaj, ami a 20 perc alatt néha felcsengett, az én Bencém játékával járó "csata"zajok voltak. Képesek voltak a szülők 20 percig ott ülni némán. Nem szólt egyik sem a gyerekéhez, nem biztatta, hogy keressen magának egy könyvet vagy egy autót vagy bármit, amivel elfoglalhatja magát. Nem beszélgettek, egyszóval nem csináltak semmit... Én pedig nem értem... Anno mesélte az egyik orvosom, hogy vannak ilyen szülők. Én pedig nehezen hittem el... És ezek a szülők voltak azok, akik csak folyamatosan mondták, hogy hát mi van már, miért nem mehetnek be... Persze csak hőzöngtek a gyerek előtt, mert szerették volna mihamarabb letudni ezt az egészet és menni dolgozni... Ahelyett, hogy úgy fogná fel, hogy kapott egy fél órát plusszba, amikor a gyerekével lehet munka helyett... De ez csak az én véleményem. Én is munkából késtem emiatt, sőt még próbaidős is vagyok...
Apa pedig csütörtökön döbbent le ugyanezen. A Bizottságnál volt Bencével, mivel Kata beteg volt, vinnie kellett magával, nem tudta lepasszolni sehova. Két gyerekkel ment, amint megérkeztek, a gyerekek rávetették magukat a játékokra. Két anyuka, két poronttyal (akik kb ugyanannyi idősek voltak, mint Bence), ott ültek némán. Az én gyerekeim remekül eljátszottak ott Apával :) Látszott a két gyereken, hogy szeretnének játszani, de nem mernek odamenni a játékokhoz... Egyik szülő sem ment oda velük, hogy ők is leülhessenek játszani :(
Szóval vagy ufók vagyunk, hogy azért igyekszünk a gyereknek megkönnyíteni a várakozás nehéz perceit, esetleg a vizsgálat előtti idegességet oldani, vagy csak lépten nyomon ilyen szülőkkel találkozunk, akik kivételek és erősítik azt a bizonyos szabályt...
