Idén túl vagyunk már 2 mozgalmas hétvégén is.
Két hete szombaton megtartottuk Domi 3. születésnapját. Volt torta, volt csillagszórózás, gyertyafújás (még Kata is tudott fújni!!! :D Édes volt és nagyon ügyes :) ) és persze a két fiú "gyepálta" egymást amennyire csak tudta. Ez igazi se veled, se nélküled kapcsolat, mint a testvéreknél :) Mindig egymást várják a Papánál, ha mondjuk Bencének, hogy mindjárt jön a Domi is, akkor teljes az extázis, nem is akar bemenni a házba, kint megvárja. Dominál dettó ez a szöveg jön be, ha kint akarják tartani az udvaron, hogy szaladgáljon :)
Bence kiszúrta a tortán lévő marcipán Tigrist, nagyon szemezett vele, de nyilván ez most nem az övé volt, így kicsit szomorkodott miatta. Aztán Domi ügyet sem vetett rá, Kata viszont annál inkább (Bence nagy bánatára :) ). Szerencséjére Kata csak fogdosta, játszott vele, a leesett Tigris orrocskát ugyan bevette a szájába, de nem ízlett neki, így visszarakta Tigrisnek. Aztán mikor megunta, eljött Bence ideje, hamar lefejezte és megette. Mire végzett Domi is észbe kapott, de addigra már késő volt.
Szeret-szeret...
Kicsi a rakááás!!!!!
Mindenki csillagszórózik :)
Itt a torta, ott a Tigris :D
Domi fúj (és sztem Bence is :D)
Bence is fúj...
...és a lányok is :)
Kéred, Domi?
Aztán vasárnap elmentünk Bencével buszozni. Szoktunk ilyet tenni, mert szeret tömegközlekedni, neki még élmény :D Teljesen oda volt meg vissza, mert buszoztunk, kombínóztunk, játékboltban is voltunk (jaj mindig elfelejtem, hogy ilyen helyre nem szabad gyerekkel menni, úgy kell nekem :D) és még a hévre is felültünk hazafelé. Szuper volt, odafelé találkoztunk Atusékkal is, igaz Bence és Alexa inkább csak csendben kikukkoltak az ablakon, de mi ketten elbeszélgettünk. Ők is szoktak ilyen tömegközlekedős délelőttöt csinálni ;) Délután pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve meglátogattuk őket, elvégre nagyon régen találkoztunk már :( A gyerekek remekül eljátszottak együtt, jól benasiztak, nem is nagyon kellett itthon a vacsi :D
Múlt héten igen nehéz hetünk volt. Szerdán az év első NevTanja volt, ennek ellenére Bence nagyon ügyes volt. Megdícsérte Julcsi néni, mert egyszer sírt ugyan valamiért, de hagyta magát megvigasztalni :) A feladatokat is rendesen elvégezte, nem zökkent ki, egyre jobban tud koncentrálni, egyre kevesebbet bohóckodik... Ilyenkor hazajövünk utána, megebédelünk és mennek a gyerekek aludni. Csütörtökön dokinál kezdtünk, 20 perces várakozás és rendelő teljes szétszedése után Kata megkapta a 15 hós oltást, egy picit sírt csak, aztán megmutattuk Bence fenekét is a dokinak, mert rég óta vannak rajta piros foltok, de nem akarnak eltűnni, bármivel is kenem. Ahogy kell, visított is a Drága, Kata az asszisztens ölében hüppögött, amíg én próbáltam Bencét lefogni, hogy csak ránézhessen a doki amire kell. Kaptunk krémet, utunkra lettünk bocsátva. Na és persze itt jött a feketeleves. Bence hisztizett, hogy húzzam fel a kabátján a cipzárt (mintha ő nem tudná), miközben öltöztettem Katát, aztán figyeltem nehogy leszedjen valamit a fiókokról, míg én öltöztem, majd felkaptam és elindultam a két balhézó gyerekkel a szomszédos szakrendelőbe. Bence még mindig üvölt, hogy a cipzár, én meg még mindig próbálom higgadtan mondani neki, hogy nincs szabad kezem, de nem is kell felhúzni 10 métert megyünk csak a szabad levegőn. Nem érdekli :( Rendelőbe be, Katát lerakom, hogy Bence kabátját megoldjam, közben csajom szökik és a pultnál a hölgy szólít :) Totál le voltam izzadva, mire sikerült az orthopédia elé leülnünk...Folyt rólam a víz, kabátot nem mertem nagyon levenni (lévén így is elég csomag), Bencéről viszont le akartam hámozni, legalább rájuk ne melegedjen. Ismét üvöltés, hogy nem akarja levenni :( Ekkor már nagyon erős késztetést éreztem, hogy lekeverjek neki, de tartottam magam... Két gyerek sír - mert ha egyik sír, akkor a másik is rázendít - közben nyílik az ajtó, behívnak minket. Igazi élmény két gyerekkel, fogyókúrának is tök jó :) Na persze akkor és ott nem voltam ennyire jó kedvű. Mivel egyik gyerek sem akart bemenni és még sírtak is, így Bencét betoltam, Katát vállamra csaptam, ruhákat még a kezembe tunkoltam és az ajtót már csak a sarkammal húztam be, sőt inkább csaptam magunk után... Végre bent vagyunk, Katáról csizmát és zoknit veszem le, Bencét a sarokba teszem, mondván ne nyúljon semmihez (valahogy a gyerekek hajlamosak a NE szócskát elengedni a fülük mellett, nem?), kezébe adok valami játékot. Kata persze ismét sír, sétálunk mezitláb, megállunk, megtapogatja a talpát, kész is. Picit még sírt, mert idegen nyúlt a lábához, de túl élte :D Jött Bence vizsgálata és a letolás, hogyhogy nem mentem vele hamarabb vissza, fél év helyett 2 év múlva jelentünk meg... Próbálom menteni a dolgot, hogy veszélyeztetett terhesen az ember nem nagyon tud ilyesmit is megtenni, igyekszik a lehető legkevesebbet mozogni, de nem hatja meg. Oké, nézzük a nagyfiú lábát. Na ekkor ismét visítás, de itt már teli torokból, hogy ő nem veszi le a csizmáját, a zokniját, stb. Én meg próbálom nyugtatni, hogy semmi baj, látja Kata is túlélte, nem esett baja, közben doki mondja, hogy hagyjam, majd fél év múlva megnézi.. A fejem megnyúlt, wtf??? Mi van??? Az előbb szúrt le, hogy nem időben jöttünk, most meg el akarja zavarni a gyereket anélkül, hogy megnézné?? Neem-neem, mondom neki, hogy a gyerek márpedig sétálni fog Ön előtt és kész. Így is lett, nagy nehezen, sírva jött utánam (mögém akart bújni, így elkezdtem hátrálni, ő meg jött utánam, hogy a fedezékembe elbújhasson :D), vissza is sétálunk, még mindig sírva. Talpát már nem engedte megtapizni, ezt már annyira nem bántam, mert Kata végig sírt, fogta a nadrágom, amíg Bence is, sejtem hogy örült a doki ennek :) Rájöttem hogy milyen nehéz két gyerekkel úgy közlekedni, hogy közben fogják az ember lábát, nadrágját és úgy is sétáljunk, hogy közben az ominózus gyerek talpa látható legyen... Megkaptuk az instrukciókat, fél év múlva kontroll (áááá :( ), mehetünk. Hát én még annyira sztem nem voltam megkönnyebbülve, mikor kiléptünk az ajtón :)
Legközelebb tuti viszem magammal Apát is, mert ezt én még egyszer tuti nem vállalom be... Valahogy ilyenre képzeltem az okmányirodás ügyintézést is a múltkor, ami szerencsére jobban sikerült. Jut eszembe, a személyik készen vannak :) 3 évre adták ki őket és nem kell fizetni értük, amíg be nem töltik a 14 évet...
Szombaton Mama szülinapját tartottuk meg, csináltunk neki csokitortát. Gyerekek teljesen be voltak zsongva a tortára, ettek is szépen mint a kisangyal :)
Kata is fújja :)
Mindenki fúúúj :D
Vannak még dolgok, amiket le akarok írni (pl. közös szánkózás, hóember építés, korizás, stb.) de egyszerűen most ennyire futotta. Így jár az aki ritkán blogol :D
Kata beteg is, kijött rajta az oltási betegség a múlt heti mmr oltás után. Szóval láz, levertség, alig evés, alig ivás, sok sírás és némi hasmenés van most terítéken :( Éjjel sokat sírt, rengeteget evett (legalábbis a mostanában szokásos mennyiségekhez képest), folyt az orra is, és sztem a torka is piros... Remélem holnapra semmi baja és tényleg bejön ez a 2-3 nap, amit írnak erről...
