2010. szeptember 23., csütörtök

17?

Napok óta rosszul alszunk, mert Bence elég sokszor kel éjjel sírva. Eddig nem jöttünk rá az okára, betegségtől tartottunk. Aztán ma egy erősebb hisztirohamánál hirtelen eszembe jutott: mi van ha a foga jön? Elvégre rég óta nyugi volt fog-fronton. Összegyűjtöttem minden bátorságom, készenlétbe helyeztem a ragtapaszt és benyúltam a szájába. A két felső sehol sincs, a jobb alsónak se híre se hamva. Láttam a gyerek arcán, hogy nagyon erősen akar ráharapni az ujjamra, még az arca is megremegett az erőlködéstől, de aztán mégsem tette, Így megtapinthattam a bal alsó fogát. Még nem bújt ki, de határozottan dudorodik. Nagy nehezen beadtam neki egy kevés Panadolt, de mivel még mindig sírdogált és tolta be az ujját a fogához, ezért bekentem az Ínyét zsibbasztó géllel. Láss csodát engedte, nyitotta a száját, mikor mondtam neki, hogy bekenem, hátha segít. Szerintem segített, mert azóta nem volt olyan erős hiszti, csak "lájtos", amolyan foglalkozz már velem hisztiket nyomott le. Reméljük hamar kibújik neki ez a fogacska és akkor várhatjuk az újabbat ;)

2010. szeptember 21., kedd

Akcijó!!!

Alexandra kiadónál nagy könyv akció van! Érdemes benézni, mert rengeteg könyvet áraztak le, így sokat lehet spórolni!

2010. szeptember 20., hétfő

Miért?

Miértekből én is tudnék jó párat írni ;) Ez most jutott eszembe, történt ugyanis, hogy egy ismerősöm ismerősének ismerősével dolgom akadt egy rendetlenkedő vinyő ügyében. Férfi, bár ez akár lényegtelen is lehetne, de a tapasztalatom azt mondja, hogy sajnos nem az.
Szóval adott volt egy probléma ezzel a merevlemezzel, amit én, mint távoli ismerős, próbáltam megoldani. Ez az ember nem tudta, hogy informatikus vagyok, és ha bár annyira azért nem vagyok nagy "guru", de mivel számítógépek javításával foglalkozom nap mint nap, Így egy kicsikét értek hozzá. A probléma leírásánál próbálta is érzékeltetni, hogy ő mennyire ért hozzá, de pechjére azért én tájékozottabb vagyok nála és az első mondatánál lebukott, hogy mégsem akkora szakértő, mint mutatja... Mikor rávilágítottam, hogy nem egy számítógép antitalentummal beszél, próbálja meg nem egy hülyének szánt mondatokkal elmondani a tapasztalt hibát, felesleges és teljesen átlátszó badarságok nélkül, akkor egy mondat erejéig tudott csak értelmesen beszélni. Aztán ismét jött az a fajta magyarázás, mintha egy átlagos számítógépet csak kívülről látó nőnek vázolná a dolgot. És nem azzal sértett meg, hogy nem gondolta, hogy én tudhatom, hogy mi baja van annak az alkatrésznek, hanem azzal, hogy ő azt feltételezte, hogy én is csak annyira érthetek hozzá, mint ő, bár inkább még annyira sem.
Tehát a kérdésem, hogy miért akarja egy férfi megmutatni, hogy ő biza okosabb, mint egy NŐ? Miért nem fordulhat elő, hogy én ezzel foglalkozom és ezért tudhatok nála többet egy merevlemez hibakereséséről? Le van ez valahol írva? Abszolút nem akarom fényezni magam, tudom, hogy ez egy többnyire férfias szakma, és tényleg nem vagyok egy fanatikus informatikus, de hát könyörgöm vannak női busz sofőrök is, mégsem állnak oda mellé, hogy most gyorsabban, most lassabba, vigyázz kanyar!

2010. szeptember 19., vasárnap

Magánélet...

Apával mindig poénkodtunk, hogy mi lesz ha felnő Bence. Lesz ajtó csapkodás, nem vagy az anyám/apám, nem szeretlek mert nem engeded meg ezt vagy azt, stb. Ez ugye a pubertáskor, de talán még a dacolós korszak része is lehet, gondoltuk hogy azért lesz még pár évünk, amíg esetleg szembesülnünk kell azzal, hogy a fiúnk szeretné a saját életét élni.
Hát ma elgondolkodtam, hogy lehet hamarabb jön el ez a nehéz korszak ugyanis ma délután Bence igen érdekes dolgot tett. Nem rég ébredt fel a déli alvásából, kapott egy joghurtot és némi pogácsát rágcsálnivalónak... Én közben tettem vettem a lakásban, egyszer csak meghallottam, hogy nyög. Ránéztem hát, hogy jól sejtem-e hogy ismét pelust tölt, guggolt a szobájában közben persze a szájába tömte az ételt. Kérdem tőle, hogy kakilsz Bence? A válasz persze az volt, hogy nem és ahogy mentem be, fel is pattant, megfordÍtott és szó szerint kitessékelt a szobájából. Még az ajtót is rám csukta. Én a döbbenettől csak álltam és nem tudtam, hogy mit is mondjak :) Időnként bekukkantottam, hogy végzett-e (minden rendben van-e, nincs-e popsikrémmel kidekorálva a szoba), de mindig láttam rajta, hogy jobb, ha visszacsukom az ajtót, mert nem szÍvesen lát bent. Gondoltam akkor, hogy lehet csak éppen a kakilásban nem akarja, hogy zavarjam. Aztán most este ismét magányra vágyott. Mikor bementem a szobájába, hogy megnézzem minden rendben-e, akkor odament az ajtó mögé és közölte velem, hogy "mennyünk". Kijöttem a szobából, mert én naív azt gondoltam, hogy valamit szeretne megmutatni, mert akkor szokott ilyet mondani. De persze nem, az ajtót azzal a lendülettel ismét rám csukta. Azt hittem ehhez még van jó pár évem :D