Jó reggelt, Anya!

Sosem fogok rájönni, hogy a természet miért így alkotta meg a kicsik fogzását. Miért kell szenvedniük, mikor ezek a csöppségek még tényleg semmit sem ártottak senkinek/semminek. Kibújt végre az a dudorodó 9. is... Hál'istennek, mert már 2 éjszakát töltöttünk 20-30 perces ébredésekkel. Nap közben sem aludt a bölcsiben, délután pedig 6 körül alukált egy keveset a mi ágyunkban... Remélem most egy időre letudtuk őket és kaphatunk egy kis levegővételnyi időt az újabb fogacskák kibújásáig.
Egyébként meg imádom a reggeli ébredéseket. Na nem a korai kelést, mert az sosem volt és sosem lesz a kedvencem, hanem azt amikor reggel Apája kiveszi az ágyából a Nagyfiút, aki szalad is át a mi szobánkba, ahol én éppen ébredezek csík szemekkel. Felmászik az ágyunkra, keresztül mászik rajtam, majd behuppan mellém és odabújik hozzám. Így pihengetünk kicsit még, amikor is Apa hozza Bence elmaradhatatlan reggeli kakaóját. Miközben én tartom az üveget, Bence jól belakik belőle és közben Ő is kómásan szemlélődik, néz engem vagy a tévét, vagy csak becsukja a szemét és élvezi a helyzetet. Asszem ennél nem is lehetne jobbá tenni a kötelező koránkelést :D Egyszerűen imádom, amikor odabújik hozzám, odatolja a pofiját vagy a feje búbját az enyémhez... Mintha azt mondaná ilyenkor: "Jó reggelt, Anya!".