Egészen jól sikerült a hétvége ismét. Szombaton voltunk Hidegkúton.
Bence nagyon élvezte, hogy ismét szaladgálhat és nem nagyon szólnak rá.A
szokásos visítást, hisztit leverte míg fújtam neki az ugrálóvárat,
aztán persze már nem volt érdekes. Negyed órát küzdöttem vele, de
minek... Kiraktuk a csúszdát is neki, persze az is csak 5 percig
kellett, aztán ment valami rosszalkodni valót keresni. Egy alkalommal a
Húgom autójára sikerült fennakadnia, ugyanis a rövid gatyójának a szára
valahogy beakadt a vonóhorogba. Téved az, aki azt gondolja, hogy hát
istenem ez nem olyan nehéz feladat. Bence nadrágszára ugyanis minimum 20
centivel alacsonyabban van, mint a vonóhorog. A mai napig gondolkodunk
rajta, hogy miként sikerült előadnia ezt a mutatványt, a szemem előtt
van, ahogy lóg a nadrágjánál fogva, próbál szabadulni, és közben egy
lábbal egyensúlyozik. No és persze sÍrt ezerrel, mert nagyon megijedt.
(lehet be akart mászni az autóba.) Aztán Húgi kipakolt Dominak a földre
sok szép-jó játékot, elővette a napozó sátrat (asszem így hívják) és
betette Domit alá. Bence egyből rohant, mivel rengeteg játék volt ott,
mind ismeretlen (vagy már elfelejtett). Még Thomast is hajlandó volt
kölcsönadni Dominak cserébe az ő egyik zenélős játékáért. Viszont hiába
ültünk a hintaágyra (amellett van a homokozó, az ugrálóvár és a csúszda
is), hogy majd Bence jön és akkor békén hagyja Domit, had "másszon",
játsszon anyájával. Nem kellettünk neki, jól elvolt nélkülünk is. Talán
nem is volt még ilyen, pedig jobb lenne ha készülne rá, mert nyáron
muszáj lesz segÍtséget kérnünk anyukáméktól egy kis Bence-felügyelet
miatt. Egyszerűen kifutunk a szabinkból és nem leszünk együtt itthon
Apával, ha nem sikerül Bencét pár napra valahova elhelyezni. Szóval
anyukám bevállalt 2x1 hetet, ami nekünk óriási segÍtség lesz, hiszen Így
lehetőségünk lesz arra, hogy 2 hét szabit félre tegyünk augusztusra,
amikor anyuék balcsira mennek. Ilyenkor "nyaralásképp" mi vigyázunk a
házra, ami tényleg felér egy nyaralással: légkondicionált lakás, senki
sem zargat minket, óriási szabad terület van, ahol Bence kedvére
randalÍrozhat, mi meg kiülhetünk bármikor egy sörrel a kezünkben
beszélgetni, szúnyogokat etetni. Szóval félretettem büszkeségem és
megkérdeztem, hogy bevállaja-e anyu, mert egyébként nem tudunk menni
lakást vigyázni, locsolni, állatokat etetni... Bencének nagy kihÍvás
lesz (sztem nekem is), mert sosem volt még otthagyva mamáéknál,
egyébként is sÍr, ha valamelyikőnk pár méterrel messzebb van, mint azt ő
szeretné. Ennek örömére szombaton el akartuk kezdeni a szoktatást. De
mivel pont akkor Bence úgy döntött, hogy márpedig ő aludni szeretne, Így
az ügyből annyi lett, hogy én letettem Bencét aludni és anyura hagytam a
feladatot, hogy néha kukkantson be hozzá, nehogy szét szedje apu
szobáját a nagy fiú... Magyarán Bence semmit nem érzékelt abból, hogy
anyáék elmentek (epret szedni).
Ja igen: eper. Tavaly elég kimért volt az eperrel, hiába tettem elé
egy nagy kupacot és ettem előtte, nem kellett neki, csak beletúrt. Idén
sem számÍtottam másra, ugyanis az ablakból szedett pár szem eper sem
aratott nála nagy sikert, megkóstolni sem volt hajlandó. mondta, hogy
"epej", de enni nem volt hajlandó belőle. Szombaton szedtünk epret a
10-es út mellett és vittünk haza vagy 3 kilót. MegkÍnáltam Bencét,
persze nem számÍtottam nagy eper evészetre, de aztán Bence megmutatta
hogy is kell :) Az első 2-3 szemet úgy ette, hogy apró falatokat
harapott az eperből. Néha lenyalogatta az eper levét a kezéről, de ennyi
volt. Már el is könyveltem, hogy na nem egy eper-rajongó lesz a fiam,
amikor is betömte az egészet a szájába és mutogatott, hogy hozzak még.
Az első 2-3 szem után eleinte még egyesével hoztam neki az epret, de
aztán meguntam, hogy amint megkapja betolja a szájába és mutogat nekem
:) Sztem egy 20dekát simán benyomott egyedül :D Megnyugodtam, hogy a
fiam nem fog azon kevesek közé tartozni, akik nem szereti az epret :)
Aztán kapott még egy többé-kevésbé új ételt: a pattogatott kukoricát.
Mi nem szoktunk ilyesmit nassolni, elég régen volt, amikor Bence ilyet
evett (asszem Miáéknál volt rá példa először és utoljára), Így feszülten
figyeltünk, hogy mi lesz a reakció. Hát nem kellett feszülten figyelni,
ugyanis Bence rárontott a pattogatott kukoricát tartalmazó tálra és nem
volt hajlandó elmozdulni mellőle :D Tömte be magába a csemegét és nem
nyugodott, amÍg volt még... Arról kell leszoktatnunk, hogy beletúrjon 2
kézzel az ételbe és a megkóstolt, de nem Ízlő falatokat visszadobálja a
közös tálba...
A tegnapi gyermeknapozás is jól sikerült. Semmi nagy költekezést nem
terveztünk, mert ebben a hónapban már amúgyis kapott bőven új játékot...
Szombaton el akartunk menni a nagyrétre, de aztán úgy döntöttünk, hogy
vasárnap megyünk inkább ide a közelbe gyermeknapozni. Így is tettünk,
elmentünk Pünkösdfürdőre, ahol kisebb banzáj volt. Rengeteg program
volt, de Bencét az óriás ugrálóvár érdekelte, Így befizettük őt egy
menetre. Először azt hittem, hogy nem fog nélkülem bemenni, de a tulaj
megengedte, hogy bemenjek én is és akkor tudok rá figyelni, nehogy a
nagyok eltapossák. Apa is besegÍtett kintről a játékba, mert a vár
oldalát lökte amikor Bence arrafelé ment, Így a gyerek pattogott a két
fal között :D Iszonyatosan élvezte! Még a 2 méter magasan lévő nagy
csúszdára is felmászott egyedül! Szerintem én jobban paráztam az
esetleges baleset miatt, mint ő. Én a szemem előtt láttam, hogy Bence
nem jól kapaszkodik meg és hátra esik, hiába a puha talaj, a keze
magaalá kerül, eltörik, kibicsaklik, meghúzza a vállát, stb.... Paramami
:D Persze ilyen nem történt, csak nagy rötyögések közepette felmászott
többször is a nagy csúszdára és meghazudtolva a nagyobbakat tök egyedül
lecsúszott :) Büszke voltam rá rendesen! Pont a végén, amikor már ki
kellett amúgyis mennünk egy padló fejelés alkalmával megcsípte valami
bogár az arcán, szegénykém vakarta és sírt nagyon... Szerencsére hamar
elmúlt neki a viszketés, haza felé már nem vakargatta...
Itthon pedig folytatta Anya és Apa idegeinek tépkedését... A
bölcsiben is panaszkodtak, hogy Bence nekifutásból ugrik rá társaira,
ezt itthon is tapasztaltuk nem csak most. Apa többször görnyedt kétrét,
mert Bence befejelt a lábai közé (és én is jártam már így....) Ebben
persze nem merül ki új, ámde igen kellemetlen szokásainak listája: ha
rászólunk vmi miatt, akkor visszavigyorog ránk és folytatja, sőt még
hangosan kiabál is, vagy el is szalad a tiltott dologgal... Tegnap
kikészÍtett ezzel :) Rászóltam, hogy ne kenje szét a padlón a sajtot,
erre gyorsan felkapta a nagyobb darabot, ami szabadon hevert és nevetve
folytatta a feladatot 1 méterrel arrébb. Aztán amikor már kiabáltam vele
és rácsaptam a kezére, akkor komolyan vett... Elszakadt a cérnám,
miután 1 órán belül ez volt a 10. alkalom, hogy a szobájába küldtük
büntibe és semmi foganatja nem volt, mert szinte végig röhögött. Egyik
alkalommal mondtam neki, hogy Anya nem viccel, akkor a szobájába
bezavart gyerek mókásan mondogatta kiabálva, hogy "nem visszel nem
visszel". Na ilyenkor őrizd meg a hidegvéred :D Kigúnyolt a gyerek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése