Öröm...

Akkor hulljon le a lepel a múltkori sejtelmes bejegyzésem okáról :)
A bejegyzéseket írogattam, csak piszkozatba, igy most kronológiai sorrendben olvashatjátok ;)
Még anno ha kérdezték, hogy Bencének mikor szeretnénk kistesót, akkor mondtam, hogy majd 3 éves kora körül. Nos, úgy adódott, hogy az utóbbi időben nem is igazán védekeztünk, úgy voltunk vele, ha jön tesó, hát jön, majd megoldjuk, az utóbbi időben úgyis volt min agyalni, max lesz még1 dolog, ami szervezést fog igényelni. A ciklusaim meglehetősen érdekesen alakultak, mértem a hőmet, tudtam hogy kb mikor kell megjönnie, ennek ellenére voltak 1-2 napos csúszások. Most a legutóbbinál is így alakult, ezért még konkrétan nem gondolunk semmi jövőnkre meghatározóra, inkább csak a szervezetem újabb "csínytevésére" készültünk.  Tünet semmi, ezért megkérdeztem egy kedves ismerősömet, hogy szerinte is lehet-e, hogy itt megint csak késni fog. No, ő már rávágta, hogy ez bizony AZ, teszteljek sürgősen egyet. Én még ekkor sem reménykedtem, gondoltam majd másnap reggel leesik a hőm jelezvén, hogy megjön, de ha mégsem, akkor max ellövök egy tesztet a becsület kedvéért. Apának még este mondtam, hogy számítson rá, ő persze már tutira vette, csak én voltam még mindig naiv, hogy velünk nem történhet meg az, hogy a tesó pont akkor jön, amikor már "jöhet".
Szombat reggel felkeltem elég korán, sajnos az utóbbi időben ez így volt minden nap. Rendszeresen hasfájásra keltem, nagywc után már nem igen tudtam visszaaludni. Volt, hogy ezt hajnali 3kor :( Szóval szombat reggel is korán keltem, meg is csináltam a tesztet. Ahogy lennie kell azonnal látszódott a teszt csík is, sőt csak egy picit volt halványabb a kontrollnál :D  Nem bírtam sokáig magamban tartani, amikor Bence már felkelt, hogy kakaót kér, akkor a félálomban lévő Apának odasúgtam, hogy ismét Apuka lesz :) Nem is kellett sokat várnom, hogy felébredjen :) Egész nap ezen járt az agyunk, az eleinte tiszta örömöt néha felváltotta egy kis kétségbe esés (mikor fogjuk legközelebb kialudni magunkat? :D) vagy hogy a család hogy fog reagálni, biztosan lesz olyan "kedves" családtagunk, aki majd azt fogja gondolni, hogy most hogy Papa otthonban van, gyorsan kihasználtuk az alkalmat, hogy még több okunk legyen őt bent hagyni... Az én Apukám nem igazán számított ilyesmire szerintem, mert karácsonykor valami olyasmit mondott, hogy mi biztosan nem akarunk tesót, mert már így is van bőven unoka a családban. Persze ezt mókásan... Akkor gondoltam is magamban, hogy na erre ne vegyen mérget :D Fogalmam sem volt, hogy tartjuk magunkban, mert legszívesebben szétkürtöltük volna azonnal, de végül a szombati hidegkúti látogatáson nem nagyon adódott megfelelő alkalom, hogy bejelentsük. Azért nem sikerült 100%-ig magamban tartanom, mert a barátnőmet felhívtam és elújságoltam neki a jó hírt délután. Az egyik, zárt topikban a lányok még aznap kiszúrták a vonalzómon a + tesztem :D Így jár az, aki titkolni szeretne valamit, de szem előtt van az a bizonyos... Én törölni akartam a kompromittáló vonalzót, de Apa azt mondta, hogy hagyjam, úgyis zárt, max majd együtt örülnek velünk :) Végül a nyílt topikban is bent hagytam, mert ott kicsit nehezebb dolguk van a lányoknak, rendesen fel kell szkrollozni, hogy feltűnjön a változás ;) Vasárnap már az igazi gondolkodás jegyében telt, hogy legyenek majd a gyerekek, mit kell venni, amire még Hugiéknak szükségük lesz, stb.
Visszagondolva kb. ekkor kezdtem el feledékeny lenni. A hétvége mérlege: 3x nem zártam be az autót.
Hétfő: komolyan erőt kellett magamon vennem, hogy ne mondjam el senkinek :D Meg is jelent az első (illetve a második) tünet - ahogy anno Bencénél is - enyhe, de egész nap tartó émelygés lett úrrá rajtam. Próbáltam kólázni, ami kb fél órát hatott, próbáltam erőt venni magamon, hogy akkor is lenyelek pár falatot, max kijön, de legalább magamhoz vettem valamit. Persze ez is csak ideig óráig segít... Még mindig nem tudta lényegében senki. Bevallom, most a dohányzásról leszokás nem ment olyan simán, mint anno Bencénél. Nála egyik nap még dohányoztam, másik nap már csak 3 szálat szívtam, 3. nap pedig már semmit. Most azért napi fél-1 szál még megvolt, pedig alapból is igen keveset dohányoztam, 1 doboz 2-3 napig is elég volt.
Ekkor már a házisárkány mivoltom is felszínre került. Szegény Bencét nagyon sajnálom, mert többnyire ő "élvezte" ezt... Nagyon nehezen tudok türelmes lenni vele és mindent 23-adjára is higgadtan elmondani neki...
Kedden már biztos voltam benne, hogy menni fog a titok tartás. Bár egyre több dolog adhatott okot a titok kiderülésére: az állandó émelygés miatt enyhén zöld volt a fejem egész nap :) Nem jártam ki dohányozni senkivel... 2 napra is kértem pár órás távozást orvoslátogatás miatt a következő hetekre. Egész nap csak aludnék legszívesebben (mondjuk ez nem csak most jellemző rám :D)...
Könyvelő is bejött, szívesen mentem volna oda hozzá, hogy megbeszéljük az anyagi követelményeket a viszonylag jó gyed-hez, de aztán sok munkája volt, így inkább nem zavartam...