Hajjaj...

Most hogy hivatalosan is kimondta a doki, hogy babát várunk, felhívtam a védőnőt, hogy miként oldjuk meg a kötelező köröket. Pénteken reggel mehetek hozzá, meg fogom kapni tőle a kiskönyvemet :) Aztán jön a házidokis kötelező beutaló kérés... Na ehhez az influenzás beteggel teli váróterem miatt legkevésbé sincs kedvem. Asszem várok vele még egy kicsit...
Szerdán mennem kellene a hallásvizsgálatra, ami két dolog miatt is igen "mókás" lesz. Az egyik, hogy ismét lüktet és pattog a fülem, vagyis nincs rendben megint vele valami. Az eredmény így sokkal rosszabb is lehet, mint amennyire egyébként lenne (gyógyszert most ugye nem szedhetek...). A másik, hogy Bencével ismét itthon vagyok, ugyan az étvágya már jó, eleven is nagyon, de sztem azért minimum a szerdát még itthon kéne töltenie (jobban hajaznék inkább az egész hétre)... Na már most korán megyek, amennyire csak lehet, de ez még így is elég késő, mert Apa szerdánként ügyfélnél kezd és akkor nem késhet :( Húgit meg nem akarom átrángatni a városon ennyire korán... No és persze lemondani sem szeretném, mert akkor várhatok megint heteket :(
Szeretem ezt, amikor agyalhatok, hogy mit hogyan oldjak meg. Ilyenkor eszembe jutnak azon hasonló korú gyermekkel rendelkező anyukák, akiknek ugrásra készen áll egy (vagy jó esetben kettő) nagymama, hogy csak szóljanak neki, ha felvigyázás kell... Én meg örülhetek, ha Papa minél tovább marad az otthonban, mert képtelen lennék még őt is istápolni... Konkrétan házisárkány lettem mostanában.
Emlékszem, amikor szememre vetette, hogy azért nincs el Bence nélkülem, mert sosem hagytam őt rá. Aztán mikor elmondtam neki, hogy ennek többek közt az az oka, hogy amikor hazajöttünk a kórházból a 3 napos Bencével, akkor közölte, hogy ő nem tud rá vigyázni, mert már öreg, úgy intézzük a dolgainkat... Mindenféle kérdés, kérés nélkül, ezt így odavetette Apának... Lehet innen jött, hogy akkor a másik nagyszülőket sem terheljük unoka felügyelettel?