Egyre több dolgot mond már ki, ha akar vagy ha rákényszerítjük. Most
ugye az orrszívás van napirenden igen gyakran. Ha meg kell
rendszabályozni Bencét, akkor bizony néha kibújik belőlem a kisördög és
megfenyegetem egy alapos orrszívással, amit nyomatékosítok is azzal,
hogy előveszem az orrszívó csövet... Tegnap meg is kaptam Bencétől a
reakciót: "ajja tedd el" :D Nagyon kellett nevetnem, mert eddig csak a
fejét rázta és mondta, hogy "nem-nem" :))
Valamiért a fürdést sem
szereti. Jobban mondva elkezdeni, beterelni a fürdőbe nehéz, de aztán
meg kihozni nem lehet kádból... Nem jöttünk rá az okára. A vetkőzés az
valami nagy mumus, akárcsak a puccérfenékkel történő futkosás vagy a
bilire ráülés. Utóbbi kettő hanyagolható, de a fürdésre azért mégis csak
szükség van :)
Evés: Dettó, mint a fürdés! Könyörögni kell neki,
hogy kóstolja meg, aztán persze nekünk lesz igazunk és ízlik az étel...
Csak el kéne jutnia magától odáig, hogy nem akarjuk megmérgezni, nem
kell előkóstoltatni valakivel az ételét... Most a gyümölcs és a hús nem
nagyon megy neki, azért remélem nem lesz vega :D
A kisebbekkel
megdöbbentően bánik: kinyomja a hasát és úgy tolja el Domit arrébb. Vagy
ha játszanak akkor simán kirántja Domi kezéből a játékot :( Ha pedig
Domi megy utána, hogy visszaszerezze magának, ami az övé volt, akkor
Bence anyámasszony katonájaként berohan az apja ölébe, mintegy fedezéket
találva és úgy szorítja azt a megszerzett játékot, mintha az mindig is
az övé lett volna és Domi akarná elorozni tőle... Előre félek a nyártól,
milyen árulkodás lesz itt :D
A mesékben a zenét, dalt már kívülről
fújja, jöhetne már a tavasz, mert ilyen sáros, szeles időben nem nagyon
van kedvem kivinni őt, valószínűleg ezért néz olyan sok mesét... A sok
kutyatrutyiról meg ne is beszéljünk, mondjuk ez sajnos nem évszakfüggő
:((( Mennyivel jobb volt, amikor még nem szaladt el Bence, nem kellett
azon agyalnom, hogy éppen mikor mászik bele valami dzsuvás helyre...
Jah
és nem tudom honnan szedte, de a legújabb játéka az, hogy lerohan a
járdáról!!! Minket meg az infarktus kerülget. Elbeszélgettünk szépen is,
kiabálva is, Apa is és persze én is, de semmi látszatja... Volt már
bünti, volt már szép szóval rábeszélés autóból történő kiszálláskor...
De semmi eredmény :( Mi lesz később, ha már most nem tudok megoldani egy
ilyen egyszerű gyermeknevelési problémát? Az a furcsa, hogy egyébként
időnként eszébe jut, hogy körbe kell nézni, jön-e autó, körbe is néz és
mondja, hogy nem. Ilyenkor alaposan megdicsérjük, elmondjuk neki, hogy
ezt legközelebb is csinálja így. Máskor meg olyan simán rohan le az útra
két autó között, hogy csak döbbenünk. A baj az, hogy ha futok utána,
hogy elkapjam, akkor azt hiszi játszunk, kergetőzünk és röhögve fut le
az útra. Aztán persze hibába mondom neki, hogy ez nem vicces, nagyon
komoly dologról van szó, még neki áll feljebb... Kiabálhatok is utána,
hogy álljon meg, nézzen körbe, stb. meg sem hallja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése