Húha...

nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy kijöttem a Bencézés "gyakorlatából". Egyszerűen kiborÍt. igyekszem vele foglalkozni, hogy ne unatkozzon, mert gyakran amiatt rosszalkodik. De ez most más. Történt ugyanis, hogy ugye a héten itthon vagyunk, mert beteg a Nagyfiú. Ebből jött az ötlet, hogy akkor nem rendelek a hétre ebédet, hanem főzök. Gondoltam, hogy Bence már elvan akár 10-15 percre is, sőt ha a Thomas lefoglalja épp, akkor akár tovább is, tehát nem kell az alvó gyerek mellett intéznem eme háztartási műveletet, ügyelve nehogy felébredjen. Szóval én naÍv, nekiláttam tegnap is a főzésnek, ahogy a héten ezt minden nap eddig megtettem. Nem is igazán tűnt fel a csend, mert ha Thomast néz, akkor ez rendszeres. néha rá is néztem azért Bencére, hogy ne kapja nagyon szét a szobáját, meg aztán úgy voltam vele, hogy végül is az ott az ő terepe, túl nagy galibát nem tud okozni. Mekkorát is tévedtem? Óriásit! Az egyik alkalommal, amikor odaosontam, hogy megkukkoljam, mit is csinál, alaposan ledöbbentem. A gyerek éppen a popsikenőcsöt igyekezett rákenni az ágyra és szétkenni a szőnyegen. Hozzáteszem, sikerült neki, mégpedig olyannyira hogy a 200grammos dobozból rendesen kikaparta a krémet. Ezt meglátva hirtelen azt sem tudtam, hogy éppen mit mentsek ki először. Úgy döntöttem, hogy a probléma forrását igyekszem lemosni, tehát rohantam az igencsak csúszós gyerekkel a kádhoz, ahova gyorsan bepateroltam. Elgondolkodtam, hogy ott kéne hagyni, amÍg szerzek vmi sikamikálószert, de aztán erről letettem, mert felrémlett hogy mit is tudna a fürdőben, a kádban állva csinálni. Csapot nagy nehezen kinyitottam valahogy könyökkel, igyekezve, hogy ne legyen se túl sok, se túl kevés a víz, gyereket kiszedtem a kádból és a kezét elkezdtem folyékony szappannal mosni. Persze ez nem volt egyszerű, sőt lehetetlennek látszott, mert csak szétkentem a kezén, nem tudtam lemosni. Közben gyerek persze a másik kezével éppen a mosdókagylót próbálta még megkrémezni, inkább több mint kevesebb sikerrel. Ekkor már az én kezem is csupa ragacs volt, s amikor rájöttem, hogy lehetetlen lemosni ezt a kencét, lekaptam a törölközőt a fogasról, nem törődve annak új mivoltával és elkezdtem azzal törölni a gyerek kezeit, a sajátomat, majd a ruhájára tapadt nagyobb krémdarabokat távolítottam el vele. Közben persze összeszorított szájjal, higgadtan próbáltam a gyereket rávezetni, hogy milyen rossz dolgot csinált, aki meglehetős humorral vette eme próbálkozásomat. Aztán egyszer csak szakadt a cérna és rákiabáltam, hogy ez nem vicc, tényleg nagyon mérges Anya. Bence sírásban tört ki, én meg ingerülten rángattam le róla a krémes nadrágot és pulcsit, adtam rá másikat és megkértem, hogy menjen a másik szobába, amíg én összeszedem és kidobom a szőnyeget, a lepedőt és ahonnan lehet, letakarítom a krémet. Magamban szentségelve, négykézláb, cigiért imádkozva sikáltam popsitörlővel a kanapét (csak az vitte le!), a gyerek ágyát, mert azért ezeket már csak nem dobhatom ki. Mikor végeztem, átmentem a saját szobánkba, ahova Bencét küldtem és észre vettem, hogy ott miért van csendben. Szépen lassan, apró fecnikre tépkedte az egyik Micimackós könyvét... Na ekkor már megelégedtem volna egy kis dohány elrágásával is. Csak annyit tudtam kinyögni a gyereknek, hogy dobja ki a kukába a halmot, amit csinált. Ránéztem az órára és az a 15 perc, ami még Apa hazaérkeztéig volt, olyan soknak tűnt, mintha legalábbis napokról lenne szó! Járkálás helyett elkezdtem mosogatni figyelem elterelés gyanánt, de még a tűzhely sem volt elég koszos ahhoz, hogy ez a hadművelet kitartson addig, amíg a drága párom hazaér. Persze ő döbbenten látta az ajtó mellett az összetekert szőnyeget benne a törölközővel és a lepedővel, de humánus volt, mert csak annyit kérdezett, hogy ez kuka? :) Sziszegtem egy igent, majd alig vártam, hogy felérjen és elszabaduljak vagy 5 percre a lakásból...
Tegnap előtt is igencsak mérges voltam, mire Apa hazaért, ugyanis Bence valahogy megkaparintotta a ceruzámat és neki állt összefirkálni a falat, ezen a héten immár másodszor. Épp térdelve próbáltam a falról leradírozni az alkotást, mikor hazaért. Szerencsére nem kérdezett és nem mondott semmit, asszem az arcom elárult neki mindent :)
Ahogy lennie kell, természetesen ma is megvolt már a kiborítás. Bence ma már másodszor produkált szilárdat a pelusba, Így szóltam neki, hogy peluscsere. Tudni kell, hogy mostanában ez kész harc, ki az erősebb játékot játszunk. Ha szerencsém van, akkor éppen le lehet foglalni egy lufival, Thomassal vagy valamilyen játékkal, de sajnos naponta minimum 1x bekattan a gyerek és nem engedi a pelenkacserét. Pechemre ez most egy kakis pelusnál történt meg. Már a pelenka bontásánál sejtettem, hogy nem lesz egyszerű a menet, de gondoltam, hogy talán sikerül. persze ismét tévedtem, ugyan Bence fenekén van most pelenka, de korántsem úgy került rá, ahogy szerettem volna. Az első művelet az volt, hogy alig várta mikor nyitom ki a pelenkát. Gyanús volt bevallom, de nem gondoltam semmi rosszra. Bence pedig kapott az alkalmon és a szóbeli fenyegetésem, miszerint kiporolom a hátsóját,  ha nem engedi a peluscserét, elkezdte saját magának beváltani. Természetesen a gyerek akkor éppen tokától bokáig volt szinte beterítve a produktummal. Én igyekeztem a károkat enyhíteni vhogy, mire is a gyerek a kezével összekente az arcát, a párnát és a pulóverét. Csak úgy forrt bennem a düh a tehetetlenség miatt, mert akármit is mondtam a gyereknek egyszerűen elment a füle mellett. Ismét elszakadt a cérna és rákiabáltam, hogy legalább egy kicsit hagyja abba a rombolást. Hát ezzel csak azt értem el, hogy az amúgyis begyulladt szemét kezdte el dörzsölni a barnára kent kezével. Hirtelen felsikoltottam, hogy NE!, de már késő volt :( Fogalmam sem volt, hogy mit csináljak a gyerekkel.  Teljesen tanácstalan voltam, úgy éreztem hogy csődöt mondtam mint anya... Nagy nehezen feltakarítottam a romokat és csak ültem csendben magamba roskadva...
Tetéztük a helyzetet, hogy a bal kezem alig tudtam használni, mivel Bence gyakori orrszívásai miatt egyszerűen fizikailag fáj már a karom, mert le kell őt fogni. Rengeteg módszert kipróbáltam, de egyik sem jött be. Márpedig orrot szívni kell, mert rámegy az arcüregére a nátha és akkor aztán itt a még nagyobb baj :( Bőven elég, hogy tegnap már az bal szeme begyulladt, csipás és piros... Most még oda is lehet cseppenteni (van még hely, ahova cseppenteni lehetne? Füle, orra, szeme kilőve), no és persze amikor csak tudom kamillával tisztítani. Mondanom sem kell, hogy ez sem egy olyan hadművelet, amikor megkérem a gyereket, hogy feküdjön már le és engedje, hogy cseppentsek a szemébe is...
Tudom, hogy pozitívan kellene hozzáállnom, de egyszerűen nem megy. Igyekszem mély levegőt venni, amikor úgy érzem, hogy robbanok, de egy bizonyos pont után hiába minden erőfeszítésem... Pocsékul érzem magam emiatt...
Biztos vagyok benne, hogy a bezártság miatt ilyen Bence. Egyszerűen nem tudja magát kitombolni, egész nap csak a könyveket lapozgatjuk és Thomast nézünk (orrot szívunk, cseppentünk, stb. ami igaz, hogy edzésnek sem rossz, de korántsem elég a feszültség levezetésére).  Lehet, hogy ma valami úton - módon leviszem, bár ahogy elnézem az időjárás nagyon nem kedvez nekünk :(