Buszon...

Pénteken buszoztam. Ez önmagában nem meglepő, merthogy szoktam hetente, mert olcsóbb a kisgyermekes bérlet, mint a benzin lenne egy hónapra. Szóval buszra ültem pénteken önszántamból, mert egyébként Apával mentem volna haza kocsival. Barátnőmmel mentünk Árpád-hídhoz, mindkettőnknek ott volt dolga, így együtt mentünk, hogy közben csacsoghassunk kicsit. Az első döbbenet akkor jött, amikor észre vettem, hogy a sofőr nem arra megy, amerre kellene. Kicsit eltévedt a környéken. Barátnőm mondta, hogy vele mindig ilyenek történnek, ha buszra száll, így ő tulajdonképpen ezen nem lepődik meg. Hívom is Apát, hogy hogy jártunk, had röhögjön ő is kicsit, majd jött a következő sokk, amikor beszélek Apával egyszer csak egy nagy kerregés, majd füst a busz közepéből, végül egy fedél is elszabadult a padlón. Közeli utasok ugrottak egy nagyot. Én már csak röhögtem a telefonban Apával, hogy milyen szerencsétlen vagyok. Barátnőm kiabál a sofőr mellett álló kisebbségi nőnek, hogy szóljon már a bácsinak, jó lenne megállni, mert itt biza baj van... Magától eszébe sem jutott volna, biztos megszokott náluk, hogy megyünk amíg működik, mindegy mi is történik közben. Nagy nehezen megáll a sofőr, majd ismét szólni kellett neki, hogy mielőtt tétovázva megnézi mi is van, legyen szíves már kinyitni az ajtót, hogy leszállhassanak az utasok a füsttel éppen megtöltődni látszó buszról... Evakuálódtunk (jó magyarsággal :) ), majd látjuk, hogy a sofőr visszaül és megy is tovább a jótékonyan kerregő és füstölő járművel... Ja, lehet hogy vissza akart menni legalább olyan utcába, ahol lennie kellett volna, mielőtt segítséget hív :D