Mostanában...

Szombaton Hugimmal elmentünk sétálni. Domi a babkocsiban horpasztott, Bence pedig sétált. Persze csak addig amíg úgy ítélte meg, hogy az jó neki. Mondanom sem kell, hogy el van szokva a sétától, ilyen ramaty időben igyekeztünk mindig gyorsan megtenni a-ból b-be az utat. Ehhez persze hozzászokott, hiszen ez csak úgy működött, ha Bence vagy Apa nyakában volt vagy az én ölemben. Szóval rövid idő után kaptam a hisztit, de én nem tágítottam. Volt jó pár méter üvöltés, Anya kemény volt és határozott, nem és nem vette fel. Aztán mikor láttam hogy az általa lábon megtett távolság már megfelelő, felvettem és vittem kicsit. Amikor letettem, végre odarohanhatott a kiszemelt táblákhoz és nem lehetett őt onnan elvonszolni. Mivel eléggé nagy volt a szél, inkább ismét felvettem és hazamentünk, ölemben Bencével.

Vasárnap is mentünk sétálni, vittük Bence kismotorját is, hátha így a séta végre séta lesz é nem pedig abból fog állni, hogy gyerek üvölt, hogy vegyék fel, majd Apa megkönyörül rajta és felveszi. Nagyon élvezte a motort egészen addig, amíg meg nem látta, hogy 3 nagyobb gyerek focizik a focipályán. Egyből odaspurizott a motorral és lecövekelt a kerítés mellett. Nagyokat kacagott, mikor gól volt, vagy mikor a labda odagurult közelebb hozzá. Tapsolt, ugrált és kacagott. 5-10 perc nézelődés után rájött, hogy az egyik kerítéselem foghíjas és ő ott pont befér. Beszabadult a pályára a gyerekek legnagyobb örömére :) No, ott aztán már nem volt játék. Bence rohant a labda után, amikor engedték neki, hogy játszon vele, akkor úgy focizott, mint a nagyok. Rúgta a labdát, futott utána nevetve, mint aki életében most lát először lasztit és éppen rájött, hogy ez élete játéka. A gyerekek közben leültek kicsit kifújni magukat, hogy Bence is hagy focizzon kicsit. Néha, amikor a labda a kapu felé gurult, akkor a kapuban ülő gyerekek besegítették a labdát a kapuba és nagy nagy ujjongások közepette ünnepelték Bencét, aki először értetlenül ált ott, majd rájött, hogy neki örülnek ennyire és ő is elkezdett ugrálni és nevetni :) Nagy csalódás volt neki, amikor Apa huszadjára végre becserkészte őt és elvonszolta a pályáról, hogy a gyerekek is játszhassanak. Na olyan hisztit ritkán hallunk tőle, mint amit akkor vert le. Bíztattuk, hogy jöjjön motorozzon, menjünk kavicsot szedni, de ő nem, neki a labda kell. Tényleg ritkán látom ennyire magánkívül ezt a gyereket. Negyed óra volt, mire sikerült lecsillapítani és tényleg nem jutott eszébe a labda. Mentük a bölcsihez kavicsot szedni, úgy kellett onnan is elkönyörögni, mert azt hitte, hogy odamegyünk. Beállt az ajtóba és rángatta a kilincset, hiába mondtuk neki, hogy nincs nyitva. Aztán szaladt a akerítéshez és mutogatott be, hogy ő ott szokott játszani és menjünk be. Ismét csalódott, de ezen már valahogy könnyebben túl tette magát. Haza felé azért még egy óvatlan pillanatban megrágott egy eldobott csikket, szaladtunk vele haza kimosni a szájából...

Bence tegnap megmutatta, hogy tud ő már szerepjátékot is játszani. Elővette Tibi oroszlánt és megmutatta neki az egyik labdát, majd mondta is mindtegy oktatásként, hogy "dabda". Majd a maciknál bevált lefejeléssel illette az oroszlánt, akivel utána a labdát fejeltette le :) Majd jött a nagy puha kocka, azzal ugyanezt eljátszotta, bemutatta az oroszlánnak, majd lefejelés :) Az oroszlánunk is okosodik :D

Egyébként Bence igen erősen fogzik. Dől a nyál a szájából, állandóan a cumit kéri és olyat tipikus fogzós hígabb széklete van. Étvágya csekély, bár tegnap vmi csoda folytán sikerült egy szelet mézes kenyeret megetetni vele vacsira. Napok óta nem ebédel, keveseket alszik egyszerre és random mód rákezd a sírásra. Reméljük hamar kibújik az a fogacska...