Hol is kezdjem? :) A pénteki készülődés jól sikerült. Szerencsére
mindent időre el tudtunk készÍteni, mÍg Bence a délutáni szunyáját
nyomta, befejeztük a sütiket is. Aztán Bence megkapta a kis
(mű)fenyőjét, amit kb. 2 perc alatt leamortizált :) Estére már a lábai
is el voltak törve, de még mindig lehet kis ügyességgel állÍtani, Így
nem került a kukába :D Aztán Apa behozta nagy fenyőt, amitől Bence
teljesen oda volt meg vissza :) Mondogatta, hogy "naaagy faa". Együtt
feldÍszitettük, amit mindössze csak egy dÍsz és vagy 6 szaloncukor
bánta, de hát ennyi kell ;) Iszonyatosan élvezte a fa dÍszÍtését, aztán
akárhányszor elment mellette, mindig mondta, hogy "vijjog", "labda",
"hammii" (szaloncukor) :D Fürcsi után sunyin betettem a fa alá az
ajándékait (csak ő kapott, mert a mi ajándékunk egy led tv volt, azt már
előző nap Apa felszerelte a szobánkba), amiről persze nem szóltam neki,
vártuk a hatást :) mit sem sejtve jött ment a lakásban, aztán egyszer
csak észrevette az ebédlőasztalon lévő ajcsikat és már hozta is őket oda
hozzánk, nagy csillogó szemekkel, hogy "kibontod?" :) Nagy nehezen
sikerült elmagyarázni neki, hogy ő bontsa ki, nyugodtan tépje csak szét a
csomagolást, úgy az igazi :) Felvettem videóra, de ahogy az lenni
szokott, semmi sem látszik belőle :( Nagyon élvezte a bontogatást,
mindegyik ajándék telitalálat volt! Az építőjátékaival 3-an este fél
10ig játszottunk, úgy kellett már ágyba tessékelni Bencét, hogy másnap
játszhat majd még vele. Ez igazán jól sikerült szenteste volt!
Szombatra a szüleimhez voltunk hivatalosak, Bence aludt picit az
autóban, így elég sokáig bírta szusszal, majd délután a Dédinél a nagy
zsivajban is tudott aludni (legalábbis a megszokott körülményekhez
képest, mert egyébként mindenki tekintettel volt Bencére, aki a kanapén
aludt). Szóval a Dédinél kaptunk finom ebédet, a gyerekek
eljátszogattak, a felnőttek elbeszélgettek. Este végül még
visszaszaladtunk a szüleimhez, ahol megkapták a gyerekek az ajcsikat.
Bencének természetesen Domi ajándékai jöttek be :D Elindultunk haza,
nagy izgalmak közepette, mert addigra tekintélyes mennyiségű jég fagyott
az útra :(
Sajnos
ez az este nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, akadtak
bonyodalmak, ahogy tavaly is (sikerült is alaposan felülmúlni :( ), de
mivel ez most egy pozitív poszt, így csak a jó dolgokat írom le ;)
Otthon ismét némi könyörgés kellett, hogy Bence aludjon végre...
Pocsék éjszakát követően másnap Perbálra mentünk rokonokhoz. Ez a nap
is izgalmakkal telien indult, hiszen elég havas-jeges volt az út még
mindig, hóátfúvások fedték az utat, volt ahol csak egy nyomtávon
lehetett haladni az egy - másfél méteres hótorlaszok miatt. Végül
sikeresen megérkeztünk, Bence kis felengedés után belevetette magát
végre a játékba a másik két poronttyal :) Egy finom ebédet követően a
gyerekek ismét játszottak kicsit, odaadtuk a két gyerkőc ajcsiját (Bence
már ebéd előtt megkapta az övét, mert Dodó nem bÍrta kivárni :) Aranyos
volt, ahogy mondta az apjának, hogy vegye le Bence ajándékát :D ),
aminek ők nagyon örültek, Anikó az egyiknek kevésbé, de sikeresen
rábeszélte a nagylányt, hogy a régi gyurmát vegyék majd elő :D Így
legalább lesz tartalék :) Még alvás előtt volt gyurmázás 3gyerek és 3
felnőtt részéről ;) Némi alvás után, a három huncut kiskorú egyszerre
rohanta le Apát, aki boldog volt, hogy hárman is ülhetnek a hátán
egyszerre :D A kicsik persze élvezték nagyon, szerintem totál kifáradtak
Apával együtt :) Ahogy lenni szokott induláskor úgy kellett Bencét
becserkészni, hogy menjünk már, mert jó lenne időben hazaérni, főleg az
éppen akkor aktuális útviszonyokat is figyelembe véve.
Hétfőn aztán Bence köhögése miatt elmentünk (helyettes) dokihoz,
kapott ab-s orrcseppet. Mondjuk az a doki is megér egy misét a
stílusával... Éppen elkezdtem mondani, hogy miért mentünk, amikor is egy
levegővételnyi szünet alatt igyekeztem összeszedni a gondolatomat, hogy
mik az előzmények. Na ekkor rohant le a doki, hogy mondjam már mi is
történt az elmúlt hetekben, mert ő Így nem tud mit mondani. Na ekkor
kifakadtam (persze udvariasan), hogy ha nem vágna a szavamba és
megvárná, a mondandóm végét, akkor ezt is megtudhatná... Érdekes módon
utána már normálisan beszélt velem ;) Amennyire egy nap után meg lehet
Ítélni, talán segít Bencének ez az orrcsepp, bízom benne, hogy hamarosan
túl lesz ezen a betegségen is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése