Múlt héten megejtettük az ovis megbeszélést Bence foglalkozásaival kapcsolatban. Kaptunk egy fejlesztő gyógypedagógust, aki péntekenként foglalkozik Bencével. Elmondta, hogy szte kevés kártyánk van, bővíteni kell a repertoárt, illetve van, amiből többre lesz szükség (pl. kéz mosás). Szóba került a jutalmazás, amit ugye már egy ideje igyekeztem "lenyomni" az óvónő torkán, kevés sikerrel, de szerencsére Zsófi néninek sikerült rábeszélnie őket, hogy ez szükséges és nem vesz el tőlük jelentős időt. Akkor is volt szájhúzás, amikor kiderült, hogy a motivációhoz szükség lesz eleinte ott bent is gumimacira vagy valamire, amivel eredményesebben lehet a Nagyfiút rávenni dolgokra, amihez nincs kedve. Azért láttam az óvónénin, hogy fél ettől az egésztől, hogy nem tudja hova tenni, hogy nem érti. Mondtuk neki, hogy nem baj, segítünk, ha gond van szóljon, ha nem ért valamit, szóljon. Megbékélt ezzel a módszerrel, de eléggé nyögvenyelősen megy. 2 nap után kijelentette, hogy nem működik ez az egész ;) Ma reggel beállítottam egy dobozos szívószálas almalével, hátha ezt látva Bence könnyebben irányítható lesz :) Kivételesen örült neki az óvónéni, főleg hogy Bencével is megbeszéltük, hogy azért kell dolgoznia egész nap... Az alvással akarnak nála eredményt elérni, ami sztem nem fog menni, mert ha nem álmos, akkor nem alszik, és ez így normális. El kell fogadni, hogy ő már nem igényli, de meg kell követelni, hogy csendben legyen alvás időben. Ebben viszont segíthet a jutalmazás. Bevallom őszintén, nekem még most is kimegy este a fejemből néha, hogy elővegyük a jutalmazós füzetet és telerakjuk matricával, amit beválthat Bence gumimacira. Lelkesen ragasztgat, aztán számol (kis rafkós mindig igyekszik beleszámolni az előző napit, sőt az egész hetit :D) és csekkolja, hogy a gumimaciból tényleg annyit adtam neki, amennyi matricája volt :)
Egyébként néha meglepően jól kezelhető, máskor meg égedelem, nem hallgat a szép szóra, de a hangosra sem. Számunkra ok nélkül kezd el hisztizni vagy sírni, így tenni sem tudunk ellene, megmondani meg nem mindig tudja, hogy mi a baj. Katával folyamatosan megy a harc, most már Kata is rendesen belelendült a verekedésbe és sajnos ezt nem csak otthon teszi :( Úgy vettem észre Bencén, hogy szívesen segít, ha olyan feladatot tudok neki adni, amihez kedve is van. Tegnap pl a kalácsot vajazta meg, nyilván még gyakorolni kell, de ez is egy jó kis csukló feladat volt :) Tegnap előtt pedig a virsli csomagolását próbálta meg ollóval kinyitni. Az elsőnél még volt nagy hiszti, hogy nem megy, csapkodott is, de biztattam hogy próbálja meg még egyszer, aztán egy kisebb ollóval hiba nélkül tudta teljesíteni a feladatot olyannyira, hogy a csomagolás mind a négy oldalát levágta végül :)Nagyon hamar feladja, pedig van hogy csak tényleg oda kellene figyelnie és még egyszer megpróbálnia. Most már nagyon sok mindent meg tudna csinálni, csak annyira szeleburdi, hogy gyakran több kárt okoz a nemtörődömséggel, mint amennyit tanul a dologból. Pl. porszívózás. Kértük, hogy a szobájában takarítson ki vele, ha már annyira szeretné. Eleinte nagyon izgalmas volt, kb. fél percig húzogatta rendesen a porszívót, aztán elkezdte a tévét, a szekrényt, a függönyt is porszívózni, aminek annyira nem örültünk. Szépen megkértük, hogy csak a szőnyeget csinálja, mert csak azt kell, meg az ágy alatt, asztal alatt. Hatalmas hiszti közepette elkezdte csapkodni a porszívó csövét a szekrényhez, asztalhoz, amit csak eltalált vele... És hiába a rábeszélés, a kérlelés, meg sem hallja ilyenkor, ki kell szinte csavarni a kezéből a porszívót, amitől persze még jobban bedühödik :(
Ismét azt "játsszuk", hogy séta közben elrohan, ki tudja merre :( Épp hétvégén volt egy nagy beszélgetésünk, hogy ilyet nem szabad csinálni. Történt ugyanis, hogy Apával elmentek boltba, aztán egyszer csak kopog az ajtón Bence. Kinyitom neki az ajtót, majd nyitva hagytam, gondoltam Apa gyalog jön (Bence egyedül szokott felliftezni). De nem, Apa csak jó pár perccel később futott be, majd szét vetette a düh. Elmondta, hogy Bence egyszer csak otthagyta, se szó, se beszéd és elrohant. Csak reménykedni tudott benne, hogy hazajött. Poénkodtunk is hétvégén Apával, hogy Bencét elvinni sétálni olyan, mintha egy kutyát sétáltatna az ember. Elmegy mellőlünk és megnéz minden fát és bokrot, hol jobbra, hol balra, vagy épp előttünk vagy mögöttünk szaladgál, de mellettünk sosem :) Nem egyszerű így beszélgetni sem vele. ez a másik, amit egyébként hiányolok. Azt hogy kérdezek tőle valamit és válaszol. Többnyire elintézi egy igennek vagy nemmel, ha szerencsém van akkor valós infót kaptam :( De nem lehet vele beszélgetni, feldobni egy témát, pl. építsünk valamit, mit szeretnél építeni, milyet szeretnél, mekkora legyen, stb...Nem mesél, gyakran csak összevissza magyaráz, aminek se füle se farka :( Egy mondatból megtudhatom, hogy valaki szomorú volt, de azt nem hogy miért és azt is megtudom ebben a mondatban, hogy pl aznap ügyesen megmosta a kezét...
Katával is voltunk dokinál. Gasztrós doki kiírt neki egy rakat vizsgálatot, lesz ultrahang is és vérvétel is, addig is laktóz érzékenység gyanúja áll fenn, így most kicsit szigorúbban kell vennünk a diétát. Mondjuk amióta nem kap ténylegesen tejet, azóta nagyságrendekkel jobb a helyzet, a hasmenés már csak hébe-hóba fordul elő, mondjuk hetente 1x. Azelőtt ez simán megvolt minden másnap. Hatalmas javulás ez.
Találtunk a vállán, kulcscsontjánál egy csomót, most azon megy az izgulás, de reméljük hozzuk a statisztikát és beleesünk abba a 90%-ba, akiknél semmi komoly nem áll a háttérben. Többnyire én vagyok az aggódósabb, de most apa kerítette ennek nagyobb jelentőséget, rendesen be is paráztatott ezzel. Mindig ő a nyugodtabb és ő ítéli meg úgy, hogy egy egy aggódásom felesleges...
Tesóméknál is bárányhimlő tombol, így sztem most egy jó darabig nem járunk feléjük. Azért nem irigylem tesóm, egy hónapig felváltva lesznek nyűgösek a gyerekek... Mi nem merünk menni, mert Apa nem emlékszik, hogy volt-e és heget meg nem találtunk rajta, ami bizonyítaná...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése