Buszoztunk...

Az úgy volt, hogy az autót kölcsön adtam Húginak, mert az övé szervizben volt, nekem meg hétköznap úgy sem kell. A visszacserét pedig úgy terveztük megejteni, hogy Húgi felvesz minket valahol, aztán kivisz az autóért Hidegkútra.
Mivel egy masszázs is közbejött nekem, mondtam Apának, hogy akkor először buszozzunk ki Csilláékhoz és majd odajön értünk Húgi, hiszen a masszőrünk nem lakik messze tőle. Bevallom őszintén, hogy féltem a buszozástól, mitöbb rettegtem tőle, de úgy voltam vele, hogy előbb-utóbb túl kell lenni a teszten és hát hamár..., akkor  Apával szenvedjünk próbáljuk meg terelni ketten a Nagyfiút :D
Bence ránk cáfolt, ugyanis olyan derekasan viselte a békávézást, hogy alig hittünk a szemünknek. Többször kísértük Alexáékat a buszhoz, kívülről mindig tetszett neki, sőt volt hogy teljesen üresen állt a csuklós busz a végállomáson, ilyenkor engedtük kicsit "garázdálkodni" az ülések között, de még egyszer sem ült rajta (csak babakocsival voltunk már 2-3 alkalommal, de az bő egy éve volt már, nem hiszem, hogy emlékezne rá). Szombat reggel időre mentünk tehát, így azért kicsit ráhagyva az időre  indultunk el, hogy ha Bence valahol hiszti rohamot kap, azért legyen esélyünk még odaérni a célállomásra. A buszig simán elsétáltunk 2 lábon, egyszer volt kis szájgörbülés, hogy ő boltba akar menni (vagy inkább éhes), de vettünk neki gyorsan egy sajtos kiflit, amivel simán le lehetett szerelni a vásárlási vágyát :) A buszra már nem nagyon akart felszállni, gondolom a sok idegen néni és bácsi volt az oka. Végül felvettem az ölembe és úgy szálltunk fel, persze azért tiltakozott kicsit, de csak addig, amíg le nem ültünk. Onnantól Bence tátott szájjal és tágra nyílt szemekkel nézelődött, még az ételt is csak szorongatta, annyira elfelejtkezett róla, néha szóltunk, hogy egyen ha éhes, akkor beleharapott, majd folytatta a bambulást :D Ahogy lennie kell, leszállni már nem akart :) Mondjuk azért ez is egészen jól ment, hiszti nem volt, csak eleinte tiltakozott, hogy ne szálljunk le ;)
Aztán jött a következő megmérettetés, mert sétálnunk kellett nem is keveset. Először a bankba, ezzel sem volt gond, majd egy aluljáró és egy füves terület volt az utunkban. Egyszer sem kérte fel magát, nem csapott le hisztit, hogy ő másfelé akar menni! Irtóra büszke voltam rá, mert mostanában a bölcsiből hazafelé azt az 5 perces utat sem úsztam meg hiszti nélkül.
Mondtam Apának, hogy a következő jármű, amit kipróbálunk Daisy lesz (HÉV), mert azért is odavan Bence, persze azt is még csak kívülről, többnyire autóból látta :)