Nem panasz...

Nem panaszként, csak már nem értem: Bence visszaesett :( Ismét köhög elég csúnyán, hiába bármilyen szer, nem segít. Mondjuk az a furcsa, hogy nem folyik az orra, tehát az nem csuroghat neki hátra... Öröm az ürömben, hogy éjjel legalább jót aludt, nem kelt fel csak 2x. Egyik a cumi miatt, másik pedig sztem csak egy rossz álom miatt volt.
Én pedig rászántam magam és elmentem a május óta aktuális tüdőszűrésre Apával együtt, persze csak azért, mert én immár 1 hónapja nem csinálok mást csak köhögök, orrot fújok, fülbe cseppentek. Várom, hogy mikor szólnak, menjek vissza, mert TBC-s vagyok :) Apa is szemmel láthatóan aggódik miattam, így ma ha törik, ha szakad elmegyek a házidokihoz (remélem nem feleslegesen), ha kell Bencét is viszem magammal, mert jobbat nem tudok. Bencét pedig holnap nézetem meg a dokival, ha ő veszi a fáradtságot és idén még utoljára elmegy a bölcsibe. Már csak csütörtökig kell kihúznunk, aztán januárig nincs se bölcsi, se meló (jó esetben).
Aminek viszont nagyon örülök, az az hogy Bence elkezdett ragozni. Szépen mondja a szavakat, helyesen ragozva, pl. Anya, kinyitod a hűtőt?, Anya bedugod a lámpát?, Másikat is, stb... Most már nincs olyan, hogy "adide", hanem "kéjem", sőt egyre gyakrabban halljuk, hogy köszönöm. Sajnos a rendrakás elég nehézkes, gyakran kezdi el a hisztit, ha pakolni kell vagy pl ha alvás van, akkor kitalál dolgokat, hogy húzza az időt, pl. kér inni. A fürdés is kezd rémálommá válni, mert azt sem akarja. Lehet csak eljött az idő az önérvényesítésre :D Apán is látom néha, hogy legszívesebben hagyná az egészet Bencére, ilyenkor átveszem én a határozott szülő szerepét, hogy ő is tudjon kicsit fújni, ha fordítva van, akkor pedig ő jön és segít ki engem. Ez két emberes meló, nem is tudom, hogy miként boldogulnak az egyedülállók ilyen helyzetben... Minden elismerésem az övék ;)
Karácsonyról csak annyit, hogy körvonalazódnak a dolgok, persze Papa miatt vannak még kérdések, de én lassan ott tartok, hogy nem érdekel. Inkább azzal foglalkozom, hogy Bencének (és nekünk) szép legyen a karácsony. Tegnap megvettük Apával a fát, vasárnap Apa megcsinálta a kókuszgolyót, ezekhez pipa, de még nincs szaloncukor, nincs ajcsi a kicsiknek, sőt Bence saját (mű)fenyőjére is kell pár dísz, ami nem törik, aminek nem baj, ha leszedi. Mindenképpen szeretnék a szobájába egy fát, amit piszkálhat, ha akar...
(Annyira szeretném mindennek a pozitív oldalát látni! Komoly erőfeszítésembe kerül néha nem a rossz dolgokra gondolni. Mindig megfogadom, hogy nem idegeskedem, ha valami nem jól sül el, azon változtatni már nem lehet, kár aggódni rajta... Mia, mindig Te jutsz eszembe! Hogy hozzád hasonlóan ne a rossz lebegjen a szemem előtt, hanem élvezzem ki a jót, lássam meg a dolgok hátterében bújó pozitív tuladonságokat... Minden esetre igyekszem, csak kéne valaki, aki időnként emlékeztet erre :) )