Nagy lelkesedéssel vártuk a húsvétot is, mert bár nem mentünk sehova (szokásos állatkertet kihagytuk), azért készültünk ;) Rejtettünk a gyerekeknek a kertben csokitojást, mindegyik poronty rávetette magát, igyekeztünk mindenkire figyelni, nehogy valaki kimaradjon a jóból :)
Az első csoki nyuszit persze ő szúrta ki :)
Domi is ezerrel szedegette a nyuszi által elhagyott apró tojásokat :)
Icipici segítséggel Léna is talált valamit. :D
Kata is legalább annyira élvezte, mint a többiek :) Sztem véletlenül ő ette meg a legtöbb mini csokitojást :D
Húsvét vasárnap voltunk játszóházban is, mert a rossz idő miatt egyszerűen nem tudtunk kimenni, a gyerekek pedig annyira elevenek voltak, hogy nem bírtuk idegekkel, le kellett mindkettőt fárasztani. Bence rutinos volt, ismerte már a helyet, mert ovival szoktak oda menni, így őt nem is kellett hajtanom, de Kata az első 15 percet azzal töltötte, hogy ismerkedett a szivaccsal, nem mert rálépni, ha rátettem, sírt. A kislabdákhoz is beültem hátha akkor bejön velem, felbátorodik, de ott is csak sírt. Aztán leültettem az ölembe és szép lassan, észrevétlenül csúsztattam a lábát a szőnyegre, miközben Bencét figyelte, ahogy ugrál a várban :) Persze ő is akart menni, de nem mert. Aztán egyszer csak lehuppantottam a szivacsra, rendesen meglepődött, de mivel talált egy kislabdát a szivacs végénél, kénytelen volt megbarátkozni a gondolattal, hogy bizony rá kell lépnie, ha kell neki. Felbátorodott és utána már alig bírtam követni :D Ment az ugrálóvárba, mászott, ahova csak mentem vagy ment Bence, labdákat is megtúrta egy párszor. Bence meg közben jött-ment, időnként nem láttam percekig, de úgy voltam vele, hogy most már megbízhatóbb, majd ha sírni hallok valakit, akkor ráérek aggódni :D
Mondjuk az azért szíven ütött, hogy nem lehetett kártyával fizetni a játszóházban :( Automatát is alig találtam, kezemben Katával és egy innivalókkal teli szatyorral vágtam neki az automata keresésnek... Mert persze ahol mondták a Lehet piacnál, ott nem volt, végül a játszóháztól nem messze találtam egyet. Én meg kerültem vagy egy kilométert :( Na mindegy, a lényeg, hogy a gyerekek végül jól szórakoztak :)
A következő hétre maradt elég sok intézendőm, nem volt még meg a cipőnk, a hajba valóm sem, de még egy harisnyát is szereznem kellett, így hát vasárnap délután nyakamba vettem a várost, meg egy rakat pénzt és igyekeztem mindent beszerezni. Na azért az sem volt egyszerű, de remek kikapcsolódás volt. Kellett is, mert Apa pénteken legénybúcsúra ment, így este és szombaton nekem kellett tartanom a frontot gyerek ügyileg. Kimentünk Papához, mert azért ott többen vagyunk, udvar is van, fáraszthatják le egymást, nem csak engem, míg Apa otthon igyekszik a másnaposságán úrrá lenni. Annyira nem volt képben még vasárnap sem, hogy csak hétfőn vette észre az új hajszínem :D Erre a hétre is gyakorlatilag minden napra jutott valami, volt hogy két dolgot is el kellett intéznem. Be kellett mennem az oviba is, a pszichológus kérte, hogy beszéljük meg Bence fejlődését...
Az esküvő hetén sem unatkoztam/tunk: vissza kellett vinni Apa cipőjét cserére, ki is cseréltettem neki, de szegény talán még rosszabbul járt, mintha nem erőltettem volna... Szerdára a szokásos NevTan mellett még virágot is kellett rendelnem, amit Kata imádott! Igazi NŐ, utánoz, minden kell neki, ami a kezemben van, ugyanazt akarja vele csinálni, amit én :) A virágoktól pedig teljesen el volt ájulva, csak futott az egyiktől a másikig, nem győzte őket finoman simizni :)
Szombaton, április 13.-án volt az esküvőnk... Sztem ezt egy új posztba teszem ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése