Végre...

... visszakaptam a kis Wind notebookomat. Már kezdett rossz érzésem lenni, hogy szegény Apát már 2 hónapja kitúrtam a gépe elől. Történt ugyanis, hogy a gépemben kontaktos volt a kártyaolvasó és állandóan dobálta el a hálózatot a wifi kártya. Gondoltam, hogy amíg garis, csináltassuk meg, elvégre azért mégsem volt olcsó... Szóval Apa elvitte szervizbe és vártuk az értesítést, hogy elhozhatjuk végre. Kb 1 hónapig volt ott, mikor jött a mél, hogy elhozhatjuk. Apa szegény gyorsan elcaplatott érte, hogy végre visszakaphassa tőlem a gépét. A hölgy, aki adta át neki a masinát, mondta is az alaplap-cserét látva a papíron, hogy valószínűleg találkoznak még, mert sok alaplap cserével javított notebookot vittek vissza, hogy nem jó. Persze a remény hal meg utoljára, így Apa beérve a munkahelyére el is kezdte telepíteni rá az op.rendszert. Sajna nem jutott vele messzire, rádöbbent, hogy ez biza nem lett jobb, mi több sokkal rosszabb. Másnap vissza a szervizbe... Újabb egy hónapba telt, mire szóltak, hogy készen van végre. Szóval visszakaptam az én kicsikémet. Kártyaolvasót leteszteltem, hozom is a képeket, amit ígérek már egy ideje ;)
 A Bence-pancsis videót nem töltöm fel végül, Hékás blogját olvasva jutottam erre a döntésre...

Strandoltunk...


Mézespuszedlit eszik Bence...


Bence virslit eszik...