Először is nagyon köszönöm Boombie-nak a közvetítést. Az ember
ilyenkor jön rá, hogy mennyire is netfüggő :) Állandóan a facebookot és a
gmail-t lestem a telefonomon, az sms-ek után ez volt a másik
kapcsolatom a külvilággal.
Szóval ismét itthon, egyben, se fájás, se görcs, se keményedés.
Mázlink volt, így nem kisértjük a sorsot ismét, szigorúan fekszem, erőt
veszek magamon és még a frissen elkészült mosás teregetését is igyekszem
meghagyni Apának. Nem egyszerű, de muszáj.
A történteket majd leírom, egyenlőre igyekszem visszaszokni az itthoni környezetbe, de ígérem nem fog elmaradni a beszámoló :)
Köszönöm, hogy ennyien gondoltatok ránk, hogy velünk voltatok és szorítottatok nekünk, tényleg sokat jelent ez nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése