Délután leléptem, Kata még aludt, Bencének (állítólag) mondtam, hogy sötétedésre itthon leszek. Az osztálytalálkozó remekül sikeredett, 3/4 10 körül léptem le az étteremből, mert már nagyon fáradt voltam. Nem sokkal 10 után haza is értem és Apa már nagyon várt, mert Kata sírt konkrétan 9 óta bömbizett, Ő nem sokra ment vele :( Dobtam el mindent, azonnal szaladtam be Katához, kapott tejcsit, meg is nyugodott szépen, nagyokat kortyolt, sőt még simogatott is :D Néha szokott simizni csak, de most megállás nélkül kaptam a simogatást. Szegényke nagyon nem érthette, hogy mit akar tőle Apa a cumisüveggel, hogy hol van Anya, stb. Annyira sajnáltam. Bence is már sötétedéskor keresett, leste az erkélyről az autót, hogy itt van-e már. Mivel nem emlékeztem, hogy azt mondtam volna neki, hogy sötétedésre itthon vagyok, így szegénykém csak járt az erkélyre, aztán csalódottan ment vissza a szobájába. Mire hazaértem, már az igazak álmát aludta (Kata sírása ellenére).
Egy szó mint száz: nagyon jól éreztem magam este, jó volt kimozdulni, itthon hagyni kicsit a családot, emberek között lenni, beszélgetni
(Csak halkan jegyzem meg, hogy 10 után nem sokkal evett Kata, legközelebb 2kor kelt enni, majd reggelig semmi... Nem vagyok telhetetlen, nagyon jól esett, de lehetne még ilyen jó éjszakánk? Pedig a 6. fogacska még mindig csak duzzadt ínye alatt van, fehérlik, de még nem törte át...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése