OEP, MÁK és a többi...

Mindenkinek köszönjük, aki gondolt ránk! Bence jobban van, már alig folyik az orra, mi meg úgy ahogy, de megvagyunk...
Tegnap elindultunk GYES-t intézni. Gondoltam naivan, hogy elég lesz a délelőtt egy lemondó nyilatkozat leadására az OEP-nél, és egy rakat papír leadására a MÁK-nál. Mákom nem volt, mert szinte semmit sem tudtam intézni. Meglepő, mi? 
Az úgy kezdődött, hogy vasárnap összekészítettem az iratokat. A teljesség igénye nélkül: Bence anyakönyvi kivonata, taj kártyája, lakcímkártyája, az én adókártyámtól kezdve a banki igazoláson át mindent, majdhogynem csak a lábméretem nem szerepelt az összeszedett a papírokon. Szóval összekészítettem mindent, még azt is ami nem volt írva, hogy kell, de volt már rá példa hogy kérték. Hétfőn reggel, levegőt alig kapva a betegségtől, nekilódultunk babakocsival, BKV-zva. Sikerült a megfelelő OEP-es ügyfélszolgálatot megtalálni, mikor is látom, hogy akkora tömeg van bent, hogy alig lehet bejutni az ajtón sorszámot kérni. Ekkor már sejtettem, hogy nem lesz egyszerű dolgom, pláne nem egy ekkora "sajtkukac" gyerekkel. Nos a sorszámom szerint 89-en voltak előttem és megnéztem direkt, mindössze 3 ablaknál lehetett intézni a pénzbeli ellátásokat... Fakkk... Fordultam ki és hívtam Apát, hogy tuti jó helyen vagyok-e, mert ez döbbenet. Aztán hívtam a cégünk nagyon kedves könyvelőjét, hogy segítsen, miként kell postán intézni az ilyet. Merthogy ugye azért akartam személyesen intézni, hogy legyen egy aláírt, pecsételt változatom a nyilatkozatból, amivel igazolni tudom, hogy lemondtam a GYED-ről (meg azért, mert így tudom, ha kell esetleg még valami és nem megy az idő azzal, hogy ülnek rajta mert várnak még valamilyen papírt). Amíg ez a papír nincs az ember kezében, szóba sem állnak velünk, halandókkal a MÁK-nál. Akkor aztán irány egy posta, szerencsémre a Nyugdíjfolyósító mittoménminél van egy. Remek... Rakás lépcső, babakocsival felcammog, majd sorba áll borítékért és ajánlott-tértivevényes papírokért. Persze gyereknek kezd szakadni a cérna, hiszen már több, mint egy órája babakocsiban ült. Szerencsére előre engedtek, látva, hogy a gyerek már-már feszeng a kocsiban. Gyorsan címzés, borítékolás és már mehettünk is egy másolóhoz, mert a tértivevényt le kell másolni, ha a nyilatkozatot postázza az ember. 2. lépcsőzés... A másolással hamar megvoltam, szaladtunk is vissza a postára, immár feladni az értékes csomagot. 3. lépcsőzés... A derekam kezdett fájni, pedig a babakocsink hiperszuper könnyű darab, önmagában kb. 6 kilós a jószág. Postán megint szerencsénk volt, előre engedtek, így ismét gyorsan végeztünk. 4. lépcsőzés... (derekam ekkor már reccsent egyet, tiltakozva az ismételt megterhelés miatt). Fellélegeztem, hogy akkor uzsgyi a MÁK-hoz, ami ugye szinte egy helyen van az előbbi intézményekkel, csak az épület más. Bemegyünk, sorszámot kérünk és kapunk (hiszen a nyomtatvány már kitöltve) és leülünk. Konstatálom, hogy 179-es sorszámunk van, 149-est hívtak éppen, akkor 30 ember van előttünk, ügyenként max 5 perc. Talán még ebédre haza is érünk. És 1 óra után jött a felismerés: a 30 emberből ötöt (!) hívtak be előlünk. Hívtak ott mindenféle sorszámot addig, 500-as, 700-as, 800-ast, nem is ritkán, szinte 2 percenként csengetett a kijelző. De a 100-asból mindössze csak ezt az ötöt. Gyerek addigra elülte a fenekét, balhé volt ezerrel.  Itt lett elegem, felálltunk és eljöttünk. Ennyit a bürokráciáról... Tombolhatnékom volt, hiszen szegény gyereket feleslegesen szenvedtettem 2 órát, én már iszonyatosan rosszul voltam és még intézni sem tudtunk semmit.
Úgy döntöttem, hogy postázok minden papírt és nem fogok fél napokat azzal tölteni, hogy egy széken gubbasszak gyerekkel vagy anélkül mindössze azért, mert nem tudnak elegendő ügyintézőt leültetni az állami hivatalokba. Forr a vérem, hogy miért kell ilyen olyan járulékokat fizetnem a nehezen megkeresett pénzemből, ha az összeg úgy is elfolyik más irányba, mint kellene.
Tegnap, ha ez mind nem lett volna elég, még Bence eltörte a szemüvegem is. Pfff, 35e huss az ablakon. Öröm és bódottá... Ennek folyományaként ma nekivágtunk, hogy új szemüveget csináltassak magamnak. Ofotértet kinéztem, hiszen ott van valami nagy akcijó: 7 ezerért új keret+lencse+vizsgálat. Gondoltam egy próbát megér, aztán majd csináltatok másikat, ha már annyira felvet majd minket a pénz, hogy jut egy normálisabbra. Apának lett igaza, aki azt állította, hogy úgy sem lesz az az akció nekem jó, majd jól lebeszélnek róla. A vizsgálat megvolt, mint kiderült nem kell a mostanin korrigálni. Ámde a kedves eladó minden áron egy vékonyított lencsés, drágább keretes verziót akart eladni nekem. Ja, persze, neki abból több pénze lesz... Oké, én értettem az érveléseit, hogy csúnya lesz, meg nem olyan minőségű a keret, de ha 10x hangsúlyozom, hogy az nekem most nem kell, mert nincs ennyi pénzem, akkor miért erőlteti? Miért nem lehet megérteni, hogy nem kell és kész? Hát velem jól befürdött, mert úgy ott hagytam őket, mint a pinty. Nem is igazán tetszettek a keretek, vagy ami mégis, az iszonyat drága lett volna. Csábított a vékonyított lencse meg a szép keret, de most valahogy nem tudnánk 35e forintot kigazdálkodni erre. Rákérdeztem a javításra is (a  szára tört el a keretnek), a válaszon dobtam egy hátast: másfél-2 hét! Mondom tessék???? De hát ez egy 5 perces meló, hogy kicsavarjanak egy csavart, majd kicseréljék a szárat egy másikra. Hát márpedig ők elviszik alvállalkozónak, aki megcsinálja, ezért olyan sok idő. Na ekkor jött el a pillanat, amikor is már nem csak úgy gondoltam, hogy én itt semmit nem veszek, hanem tudtam is. Kifizettem a 3e forintot a vizsgálatért és csináltam egy hátra arcot. Húgom vigyázott ez idő alatt Bencére egy közeli játszótéren, így hívtam, hogy indulok, fél óra és odaérek. A Flóriánban volt még egy DM/Rossmann-szerű üzlet, bementem, hogy keretet nézzek, legalább azon spórolunk egy 10-est. Mivel nem tetszettek, így elindultam a játszótér felé. Közben gondolkodtam, anyáztam magamban és eszembe jutott, hogy van egy másik optika az úton, pont amerre nekem kell mennem.  Betértem és mit veszíthetek alapon rákérdeztem a javítás összegére és idejére. Nos 4500 forintért kicserélik mindkét szárat és még papucsot is cserélnek rajta, mindezt holnap reggelre. Azért olyan sokára, mert egyedül volt a csaj és nem tudta megcsinálni azonnal. Azt hiszem ez mindent elárul az Ofotértről... Én személy szerint eddig sem voltam oda ezért az üzletláncért, hallottam róla sok rosszat, tapasztalatom nem volt annyira rossz (bár így utólag belegondolva, 4 éve is arra mentek, hogy minél több pénzt hagyjak náluk), de a mai tapasztalatommal már eljutottam odáig, hogy senkinek sem ajánlom, akit csak egy kicsit is kedvelek...