Befordultam...

Antiszociális vagyok ma ismét. Kezdem azt gondolni, hogy a hétfőket ki kéne húznom a naptárból, mert mostanában ilyen hatással vannak rám. Komoly erőfeszítésembe kerül figyelni mások mondandójára, pedig alhattam végre éjjel. Nem tudom mi van már megint velem, süssön a nap, akkor nagyobb esélyem van normális emberként hozzá állnom másokhoz. Legszívesebben hazamennék és bebújnék a takaróm alá a finom puha ágyikóba, esetleg a fejem búbjára húznám a takarót és nem foglalkoznék senkivel-semmivel. Azért remélem nem tart sokáig ez az állapot...
A hétvégénk egyébként nagyon jól sikerült. Túl sokat nem voltunk otthon, igazán mozgalmas volt mind2 nap. Apum 59 éves, felköszöntöttük jól, kapott krémest, ha már az ajcsija később fog megjönni (majd márciusban). Persze a tejszínhab igazi volt, így én az első után nem próbálkoztam többet magamba nyomni. Tuti ez a pénteki habzsolásom büntetése volt. Egy ismerős hozott ismét a céghez krémest, ki volt számolva most is, hogy hányan vagyunk és mindenki kapott egyet. Egyik kolléga fél 4-kor még sehol sem volt, így amikor nekiálltunk a kolléganőmmel a saját részünknek, akkor én közöltem, hogy ez nagyon finom, kedves dolgozó kolléga így járt, magamévá teszem az övét is. Már épp hozzákezdtem, mikor beért. Szerencsére nem zavarta a dolog (egyek csak, híznom kell, mert gebe vagyok :D ), viszont amikor az utolsó falatot tettem a villámra, megjelent Apa és már hajolt is, hogy megeszi előlem. Persze nekem sem kellett több, hiába voltam már fullon és emiatt hiába küzdöttem minden egyes falattam, gyorsan a számba toltam azt a bizonyos utolsót :D Apa "duzzogott", hogy milyen vagyok, egész nap ezt hallgattam :D Szóval a szombati krémes ezt megbosszulta, amikor a rajta lévő igazi tejszín alaposan megfuttatott ;) Nem baj, sztem megérte :)
Vasárnap ismét Perbálon jártunk. Reggel elmentünk Öcsémért Hidegkútra és mivel a két pasi nagyon keresett valamit, így kivettem Bencét az autóból arra az időre, mert szegény már nagyon balhézott, hogy unatkozik.  Kb. 3 percet tudott a folyosón szaladgálni, mikor mondtam neki, hogy akkor mehetünk, jöjjön. Olyan hisztit levágott, hogy maradni akar, hogy csak lestem :) Hiába mondogattam neki, hogy megyünk Dodóhoz meg Marcihoz, ő maradni akart a mamáékkal. Végül csak sikerült kivonszolnom az autóba és amikor elindultunk megnyugodott... Megérkezve kis oldódás után lerohanta a két gyereket. Ismét nagyon jól elvoltak. Bence mindenhová követte Dodót, Marcinak minden mindegy volt, ha nem éhes, nem szomjas, hangja nincs. Iszonyat türelmes és nyugodt gyerek. Pont ellenkezője a két nagyobbnak (Dodónak és Bencének). Amíg Apáék dolgoztak, mi az ebéd elkészülte után felkerekedtünk a 3 gyerekkel és elmentünk sétálni a napsütésben. Gyerkőcök a babakocsiban "horkoltak", mi meg dumcsiztunk egy jó nagyot. Kibeszéltük a pasikat, a családot, a barátokat, vagyis mindent :D Á, nagyon jól esett a séta is és a csacsogás is :) 7 körül értünk haza, akkor rájött Bence, hogy valami van a lábával. Ismét sántikálás és sírás volt, nagyon sajnáltam szegényt, de nem tudtunk mit tenni. Most kezdett el a lábujjáról a köröm lejönni, de mivel még egy nagyobb egészséges rész tartja, így húzódik neki. Levágni nem lehet, így ragtapasszal rögzítettük neki, hogy legalább ne akadjon bele a zokniba/harisnyába. Apa szerint ez feljött köröm még kunkorodni is fog, ahogy szárad ki. Hát ez nem túl jó hír, akkor le kell majd valahogy vágni. Bence viszont még egy sima körömvágásnál is üvölt, ha meg ahhoz a lábujjához nyúlunk, akkor úgy visít, mint akit ölnek.... No, mind1, majd lesz valahogy...
Betegség: Még köhög, sőt most megint elég csúnyán, bár éjjel nem hallottam (lehet csak azért, mert már bekómáztam a sok felhalmozódott alváshiány miatt). Orra még folyik kicsit, de mivel nem lázas, elvittük bölcsibe. Ismét kérem az időjárást, hogy legyen már vége a télnek. Tavaszt akarok!!!!