A bölcsiben ugye rengeteg dolgot lehet más gyerekektől eltanulni. Így van ez pl az empátiával is, illetve a vígasztalás mozdulatsorával is. Szerintem még igazán nem tudja mi az az empátia-érzés, inkább csak annyit tud, hogy ha valaki sír, akkor oda kell menni és meg kell ölelni, oda kell bújni és hamar abba hagyja az illető a sírást. Tegnap bőszen teszteltük Apával :D
Puszikat is osztogat kérés nélkül, csak egy baj van vele: nem mi kapjuk, hanem a plüss majom és oroszlán :( Sőt, kezembe nyomja őket, hogy bújtassam beléjük a kezem (merthogy ezek bábok) és akkor ő már nyújtja is ki a kezeit és mondja nekik, hogy "jössz?", tisztára úgy, mint amikor ő kérezkedik fel valamelyikőnkhöz. Aztán gondol egyet és a majomnak akkora cuppanóst ad, hogy mi meg sárgulunk az irigységtől :D
Thomast is rengeteget néz (sajnos) és amikor vége és mondjuk is neki, hogy Thomas elment aludni/enni/fürdeni, akkor bemászik az ágy vége és a fal közé, ahol a tv van és ki is kapcsolja azt. Ugyanezt játssza el, amikor hazamegyünk. Levetkőztetem gyorsan és nekilátok magamról is levenni a kabátot, cipőt és közben már hallom is, hogy "tomász", megy is a tévéhez és nyomja meg az oldalán lévő gombot, meg sem várva, hogy esetleg végezzek a vetkőzéssel és az elpakolással...
Szerdán volt a bölcsi szülői, de el kellett hoznom Bencét amikor szoktam, mert összevonták a két csoportot, úgy tartották egyben a szülőit és az eleje minket nem érintett, lévén az óvodai beiratásról volt szó. Szóval addig a bölcsi a mellett lézengtünk, néztünk tobozt, kavicsokat, táblákat és bogarakat. Iszonyatosan tetszett neki, hogy egy bodobács mászott a földön és próbált előle a lehető leggyorsabban meglógni. Közben persze néha-néha felsikontott nekem, hogy "bogá" :D Ott gubbasztott a földre hajolva, hogy merre megy a bogár és próbálta megfogni a legnagyobb tiltakozásom ellenére (mert ugye mindig az a nagy móka, amit Anya nem enged). Most már tudom, hogy Bence nem tanulta még meg, hogy a bogárkákat nem bántjuk :) A hangyákat is remekül kergeti, de ha sokan vannak, akkor csak föléjük hajol és nézi őket, néha nyitott ujjakkal beseper közéjük, de jórészt nekem kell kimentenem őt a növekvő hangyaseregből.
A virágok - főleg, ha színesek - nagy kedvencek. Szerencsére van belőlük bőven a környéken. Odamegy, mondja hogy "hacci vijág" és oda is hajol és mondja is utána hogy "hacci" nagy kacagva :) Sőt hozza oda nekem és mondja közben, hogy "hacci" jelezvén, hogy szagoljak én is bele és tüsszentsek :) Egyébként ha tüsszent egyet, akkor utána mindig nagy nevetés van, mert nagyon tetszik neki :D
A labdákkal már profin bánik! Ha kell rúgja, ha kell dobja, ha kell pattogtatja, gurítja. Nagyon jól begyakorolta, ami mondjuk nem csoda, hiszen nincs olyan másik tárgy, ami ennyire lekötné. Remélem, megmarad neki ez a nagy labdamánia és a későbbiekben feszültséglevezetőnek is tudjuk majd használni.
Hoztam néhány képet is ;)
Húgommal játszik Bence a húsvétra kapott csúszdán
Apa autójában tekergetett gombokat, nyomogatta a dudát a szomszédok legnagyobb örömére :)
Nem hajlandó úgy megtűrni a fején a sapit, hogy a napellenző elől van. Végülis így sokkal vagányabb :D
Egy lufi sosem elég! :)
Tegnap pedig
megismerhettem a háremét, ugyanis a reggeli doki látogatás miatt (erről
is mesélek mindjárt) később ment bölcsibe. Amikor bevittem, akkor már
minden gyerek javában játszott. 2 kislány meglátta Bencét és szaladtak
is hozzá üdvözölni. Mindketten átölelték a nyakát a fiamnak és nem is
eresztették, alig tudott kiszabadulni a két lány karjaiból :D Na de
éppen hogy kijutott végre onnan, lerohanta egy másik kislány és ő is
szaladt megölelni :D Úgy ölelgették ott a lányok, hogy majd feldöntötték
:) (Na de kitől örökölte? Apa tagad mindent, mint mindig :D )
Azért késtünk
tegnap, mert tanácsadáson voltunk. Megmérték a súlyát, magasságát,
megnézte a dokinő töviről hegyire, de sajnos mehetünk vissza majd 1
hónap múlva, mert azért egy picike bajság még van... A méretei pedig:
14,17kg és 92cm! És mindezt egy hónap alatt! Látszik, hogy eszik, mint
egy kis sáska :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése