Újítások...

Az elmúlt napokban történtek dolgok, az említett lábujj sérülésen kívül: Bence ágya át lett szerkesztve. Pontosabban az történt, hogy Apával megbeszéltük, Bencének egyenlőre nem veszünk új nagyfiús ágyat, hanem a mostanit az én ezermester párom picit átalakítja. No, itt nem kell semmi extrára, nagy fúrásra faragásra gondolni, csak az egyik oldala lett az ágynak leszedve és a helyére egy vastagabb fadarab került (Praktikerben vettünk egy 120x25x2cm-es polcnak való lapot). Így már szabad a ki-be járkálás az ágyba Bence által.
Az első délutáni alvása gond nélkül zajlott, picit altatni kellett, de ez egyébként is néha előfordul. Én persze végig paráztam, hogy mi  lesz ha kiesik az ágyból, mert pl bele akar ébredés után automatikusan kapaszkodni az ágy oldalába, ami már nincs ott. De persze ilyen nem történt. Felébredt és sírdogált az ágyban (valószínűleg beütötte a sérült lábujját és emiatt ébredt fel).
Az éjszaka is simán telt, leszámítva a köhögéseket, amikre szerintem nem is ébredt fel. Én persze alig aludtam, mert amint hallottam a hangját Bencének, egyből felébredtem, ha esetleg baj van, át tudjak szaladni. Azért be is biztosítottuk Bencét, ha netán leesne: tettünk a földre egy vastagabb takarót. Megjegyzem, leesni nem tud pl amikor fordul álmában, mert azért egy peremet hagyott Apa az ágy szélén. Semmi baj nem történt az első éjszakán sem.
Aztán egészen a mai napig nem volt ki-be járkálás az ágyba, ha aludni kellett volna, ugyanis még annyira nem mászott ki belőle nap közben sem, inkább csak bemászott, kivenni nekem kellett. Na de aztán ma rájött, hogy milyen buli már, hogy ki lehet onnan jönni, ha úgy hozza kedve. Amikor letettem délután aludni, akkor 10 perc múlva már jött is ki a takaróval és párnával :) Oké, ennek nem örültem, de mókás volt nagyon :) Szépen visszaterelgettem, majd hallottam, hogy énekli a csicsipcsókát :D Majd ismét 10 perc múlva kijött a szobájából :) Ekkor  megint visszatessékeltem őkelmét, és határozottan megkértem, hogy aludjon, mert szunyaidő van. Ekkor mondogatta magának, hogy "csicsi". Még vagy 15 percig hallottam, hogy dumál, ficánkál, párszor be is kellett mennem, de aztán szépen elaludt.
Most már azért tartok az éjszakáktól. Eddig nem jött át hozzánk, szerintem mától erre is lehet számítani. Remélem hamar megszokja az átalakított ágyat ;)
Doki néninél voltunk tegnap: a héten maradunk itthon, oltás halasztva, újabb gyógyszerekkel bővült a repertoár, de ez inkább csak a lába és foga miatt. Doki szerint már kint van a 13. fogacska is, szerintem még nincs, csak már tényleg áttörés közeli állapotban van, fehérlik az ínye alatt a hegye. Kapott Bence Cataflam cseppet, nem is fog neki ártani, ha ennyire megszenvedi ezeket a fogacskákat (no meg a lábujjacskát).
A lábacskája illetve lábujja alakul, bár mindig felsérti és el kezd neki vérezni. jó eséllyel a körme le fog esni, nagyon csúnyán néz ki most :( Kaptunk rá antibiotikumos kenőcsőt, olyan fertőtlenítőt, ami nem csíp (ezt a piros löttyöt, ami mindent összefog ha nem vigyázunk vele és lemosni nem lehet). Kész tortúra lekezelni a lábát :( Kapott egy szandit itthonra is, eddig nem volt, zokniban szaladgált, de már akartam venni neki egyet egy jó ideje, hát most itt volt az alkalom és kapott egyet, nehogy véletlenül beüsse a lábujját is a nagy játékban.
Keveset ugyan, de elkezdett enni Bence. Tegnap uzsira benyomott a másfél doboz joghurtot, vacsorára evett kevéske zsemlét vajasan, majd egy kis sajtot. Már jó pár napja nem volt ilyen, hogy szilárd kajcsit evett volna, így nagy volt az öröm. Ma délelőtt ettünk kakaós müzlit, délben sajna nem evett sokat, de lehet csak nem volt éhes. Majd ébredés után újra megkínálom vele. Szerintem a Cataflam segített rajta, ezért kezdett el végre mást is enni, mint kakaót.
A minap nagyon kellett nevetnem. Néztük az egyik könyvét Bencének (Dotti a polip meséje), vannak benne halacskák, kagylók, rák, polip és még sorolhatnám. A csigára mutogatva gyakran elkezdtem neki énekelni a csigabigagyereki dalt. Ezúttal is rázendítettem, mire is közölte a fiam, hogy "nemm, csippcsipp" :D Én meg nagyot nevetve, engedtem a parancsnak és csipicsipcsókát énekeltem :) Határozott elképzelései vannak a gyereknek :D
Az elmúlt pár napban rengeteget beszélt. De úgy, hogy tisztán lehet érteni bizonyos szavakat. Döbbenten lapozzuk könyveinek egyikét, miközben ő mondogatja hogy ez vagy az micsoda. Van már "csi", mint csiga vagy csillag, tátog, ha halat mutat :D, ha valamit nem tud, akkor jön és mutogat és teszi oda a kezünket is nyomatékosítva kérdését, egészen addig, amíg el nem áruljuk neki a tárgy nevét. Most már ha kérdezem, hogy Ezt hogy hívják?, akkor ha tudja, ki is mondja a tárgy nevét vagy éppen ismétli a kérdést "ehhoi". Na jó ezt csak én értem, meg esetleg Apa, de jó látni, hogy már tényleg mindent elszajkóz utánunk, ha akar. Nem nagyon szoktunk káromkodni, de azért van egy két szó, amit önkéntelenül is használunk és részemről nem örülnék neki, ha az egyik ilyen szó lenne a következő Bence szókincsében :) Pl aki látta a Kútfejek című magyar filmet (előzetes), az ismeri a már szállóigévé vált mondatot, miszerint "Ez a szar már megint beszart!". No, ez elég gyakran elhangzik nálunk, már már önkéntelenül. Poén a szöveg, de az nem lesz az, amikor Bencétől is ezt fogjuk viszont hallani a jövő héten :) Nem mondom, hogy minden napra jut belőle, de azért gyakran lehet nálunk hallani ilyesmiket, viszont a keményebb káromkodást az soha.
Nem is emlékszem, hogy írtam-e de pár hete már folytatja, ha elkezdünk számolni. Épp a minap volt erről szó az egyik topikban, hogy a gyerekek már mondják a számokat. Nyilván nem számolni tudnak, csak a sorrendet ismerik :) Bence is mondja, hogy "tetto" ha mondom neki, hogy egy pl amikor öltöztetem és bújunk bele a harisnyába, nadrágba. Meg tudnám zabálni, tényleg olyan az agyuk ilyen korban, mint a szivacs. nekem meg még az is gondot okoz, hogy megjegyezzem, mit is kell vásárolni...
Más: Pár napja gondolkodom, hogy bilit kéne venni Bencének. No nem azért hogy használja, hanem azért, hogy szokja. Nyáron lehet hogy megpróbálkozunk a bilizéssel, bár sztem még kicsit odább van a használata. Egy biztos: erőltetni nem fogjuk, ha akar ráül, ha nem nem. Nem igazán ül még meg egy percre sem, nem szól hogy pisi vagy kaki van a pelusban, de ha kakil leguggol és úgy nyomja. Vagy lehet ez más gyereknél is így van? Én azon a véleményen vagyok, hogy egy gyerek 2-3 éves kor között kezd érett lenni a pelenka elhagyására, ezért nem látom értelmét hamarabb bilire kezdeni szoktatni. Még érik bennem az elhatározás, talán hamarosan hacsak mutatóba is de beszerzünk egyet ;)