Visszaesés, elkenődés...

Tegnap már annyira jól volt Bence, hogy elmentünk a szüleimhez kicsit kikapcsolódni. Picit folyt az orra még, de nem vészesen. Köhögött keveset, de ez is már elviselhető szinten volt. Ennek örömére úgy döntöttem nem szívom az orrát már, az a kevés váladék, ami van még, magától kiürül. Szemlátomást örült Bence is ennek, még az udvarra is kimentünk kicsit havat túrni. Majd délután lenyomott egy laza 3 órás szunyát :)
Reggel még jó kedvem volt, mert nem látszott Bencén semmi különös, de aztán a délelőtti kis extra szunyája után gyanús lett, hogy valami nincs rendben. Ismét elkezdett csúnyán köhögni, az orrából pedig ismét le kellett szívnom a váladékot (közben persze magamat okoltam, hogy miért nem szívtam neki még tegnap is az orrát). Rosszat sejtvén a sárgás cucc látványától, megörültem, hogy úgyis megyünk dokihoz, majd jól megnézi, hogy baj van-e. Délben el is kezdtünk öltözni, hogy akkor megyünk, de volt egy kis balsejtelmem, ugyanis a telefonom nem jelzett, pedig beállítottam... Bence már talpig beöltöztetve verte az ajtót, hogy menjünk már, de én még öltöztem, mikor is a kíváncsiságom győzött és megnéztem a telefonom naptárát. Látom, hogy 10.10-re volt az időpontunk, nem pedig 12.20-ra, ahogy én emlékeztem. Elöntött a pulykaméreg, csak ültem magamba roskadva és szídva magam, hogy hogy lehettem ekkora marha, hogy reggel nem hangosítottam fel a telefont, hanem némán hagytam (ezért nem hallottam az emlékeztetőt). Gyors telefon a dokinak, aki adott egy másik számot, hogy hívjam az asszisztenst időpontért. Egy a baj: ezt a számot még soha, senki nem vette fel... Így volt ez most is. Szét vet az ideg! Ráadásul Bencét levetkőztetve ő követelte a magáét. Először nem értettem, hogy mit mond, de aztán ráeszméltem. Mondta, hogy "sita" vagy "sata", de mivel a kezében volt a sapka, így azt hittem, hogy azt mondja sapka. Fél perc kellett mire rájöttem, hogy sétát mond, nem pedig sapkát.  Szép kis anya, mi? Akkor ismét öltözés, hogy lemenjünk a szakadó hóesésben sétálni, aminek nem voltam annyira ellene, mert muszáj volt egyet rágyújtanom (igen, dohányzom :( ), annyira ideges lettem a saját hülyeségem miatt. 20 perc után úgy menekültünk fel...
Apát megkértem, hogy ma vegyen foglalatot az infralámpához, ugyanis nincs kibúvó, muszáj bevetni... Még fogalmam sincs, hogy miként fogjuk használni, de sztem megoldjuk valahogy. Addig is orrszívás óránként, ha kell és rengeteg folyadék a nagyfiúnak...