2009. október 1., csütörtök

Beszoktatás 2....

Továbbra sem könnyebbültem meg, sírni tudnék, ha belegondolok, hogy ma is mennyit sírt szegénykém. Ma már úgy maradt bent, hogy az ebédet is a gondozónők adták (volna) neki. De nem evett... Kézzel akart beletapicskolni a tányérba, persze nem engedték neki, így hiszti volt és 0 evés. Behívtak, hogy próbáljam meg én, de tőlem sem volt hajlandó elfogadni. Itthon sem divat a tányérba tapicskolás, így gondolom, az új helyzetet tette csak próbára. Haza jöttünk és itthon sem volt hajlandó enni. Evett pár kanállal, de utána csak balhé volt. Nem engedi, hogy besegítsük a kezében lévő kanalat a szájába, sőt egyáltalán nem engedi, hogy a kezét megfogjuk, legyen szó simizésről vagy formabedobós játékról. Séta lehet, de más nem :( Megkaptuk a leckét, hogy tanuljon meg enni kanállal. Már csak ötlet kéne, hogy ezt hogy csináljam. Persze kaptam tanácsokat, de mi már ezeken túl vagyunk és amint megpróbáljuk vége az evésnek. Tudom, hogy vannak tartalékai, de már megint ez a következetesség kell. Utálom :(
A viselkedése is kezd aggasztani. Gondolom, hogy az új dolgok, a változás miatt ilyen. Tegnap pl délután elmentem zuhanyozni, mert dokihoz készültünk. Csak 10 percet lehettem a fürdőben, de Apa hiába próbálta elterelni a figyelmét Bencének, ő csak sírt és engem akart. Éjjel többször felkelt, 1-től fél 3-ig nem aludt a család. Nem volt hajlandó enni vagy inni, csak az volt jó neki, ha a kezemben volt vagy a hátát simogattam. mivel nem akarom erre rászoktatni ismét, ezért nem hagytam neki hogy ő irányítson és csak pár percet kapott az ölemben vagy az ágyban altatásból. Egyre többet bújik hozzám és ezzel minden alkalommal emlékeztet arra, hogy mi is történik most vele, én meg csak szorítom magamhoz és próbálom megnyugtatni, mondogatni neki, hogy itt vagyok és nem hagyom el, nem marad magára. Hazafelé még gyalog sem volt hajlandó jönni, csak a kezemben tudtam hozni, mert annyira szorította a nyakam, mintha azt mondaná, hogy Anya ne hagyj el. 
Azt hiszem egy kiadós beszélgetés kéne valakivel, aki legalább sejti, hogy most mit érzek vagy mit lehet tenni ilyenkor...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése