Hétfő óta megyünk már bölcsibe 9-re. Tegnap kiküldtek mellőle 2 órára.
Sírt, de inkább csak azért, mert le kellett ülni a 10 órai ivóléhez...
Majd megszokja. Én meg persze hallottam a sírását az öltöztetőben és
majdhogynem vele sírtam. Egy "kedves" anyuka meg mikor kijött a
csoportból, még közölte is velem, hogy nagyon sír a fiam. Hát nem
mondhatnám, hogy hálás voltam az infóért...
Ma is ott kellett hagynom, de már eljöhettem... Sz.r érzés. Nagyon.
Furcsa volt úgy sétálni a piacon, hogy nem kellett babakocsit tolnom,
hogy nem kellett azt néznem, hogy mit fog meg Bence... Mondjátok, hogy
ez el fog múlni, mert most háborog a szívem érte. Próbáltam Apának
elmondani este, hogy mit érzek, de sztem ezt nem lehet elmagyarázni.
Marad a magamban őrlődés, igyekszem lefoglalni magam, amíg nincs itt
velem az én Nagyfiam. Úgy érzem, nem mondtam neki eleget, hogy mennyire
szeretem... Ezt sosem lehet elégszer mondani ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése