Aztán Apa és Bence leült enni, majd mikor Apa végzett és úgy látta, hogy Bencének sem kell több, felálltak és Apa elkezdett elpakolni maguk után. Ahogy szép sorban hordta a konyhába a poharakat, tányérokat, Bence úgy döntött, hogy ő még enne. Íme:
Aztán jött a következő csínytevés: Szomjas volt. Látta, hogy az asztalon van a poharam, fincsi tejeskávéval. Nem raktuk eléggé az asztal közepére, mert elérte. Azt már nem tudom, hogy inni sikerült-e belőle, de azt igen, hogy a padlón landolt a pohár tartalmának nagy része. Amikor Apa elment dolgozni, én elmentem zuhanyozni, majd mikor végeztem a hajszárítással, látom a pohár ismét a földön van. Még jó, hogy mára porszívózást és felmosást is beütemeztem :D
Sikerült viszonylag hamar végeznem a romeltakarítással, így elmentünk szokásunkhoz híven vásárolni. Gondoltam, szokja a gyerek a bölcsibe vezető utat, meg le is mérjük a szintidőt, elindultunk arra felé. Gyerekek kint az udvaron, Bence pedig a kerítésnél tombolt. kiszúrtak minket a gondozónők és mondták, hogy menjünk be, nézzük mit szól Bence az új helyzethez, hiszen holnap amúgyis mennénk. Így történt, hogy ma voltunk bölcsiben is :)
Itt a Bence, hol a Bence? ;)
Szóval játszhatott (volna) nagyot a leendő csoporttársaival, de azért a nagyobbak jobban bejöttek neki. Inkább ment a nagyokhoz homokozni, szaladt a motorozó gyerekek után. Anyára csak egyszer volt szükség, amikor fellökte őt egy nagyobb fiú. Akkor sem kellett nagyon vígasztalni, hiszen csábította őt a többi gyerek, a sok játék. Én mindig tisztes távolságból figyeltem, hogy ne zavarjam meg a játékban, az ismerkedésben. Csak akkor mentem oda hozzá, ha elkezdett sírni és ő sem jött különösebben hozzám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése