Bencéről...

Gondoltam, legyen már bejegyzés a nagyfiúról is, ez legalább vidámabb téma :)
Ma megnézte doktornéni a bölcsiben, szerinte semmi baja, gondozónők is alátámasztották (amit később én is érzékeltem), hiszen sáskamód eszik, nem folyik az orra, hatalmasat aludt (nem csoda, aki hajnali 6kor kel ugye...). Hazafelé már a kiflit követelte, meg is beszéltük, hogy itthon kap zsemlét, mert kiflit sajna nem vettem. Amikor készÍtettem a teát, meglátta a mosogatóban az egyik leveses ételhordót, egyből mondta is, hogy ő levest akar enni. Leszereltem egy zsemlével :D Miután megette a komplett (!) zsemlét tök egyedül, már követelte is a mesét.
Tegnap végre először hajlandó volt megkóstolni a mogyorót. Ő ugyanis eddig minden ilyen magvat visszautasÍtott... Még a tortáról is levette a szeletelt mandulát, sőt inkább nem evett belőle, ha már találkozott ilyesmivel. Mondjuk érdekes, mert ősszel evett kevés diót, bár lehet azt is csak azért, mert a két másik poronty is időnkét evett belőle. Szóval tegnap végre megkóstolta a mogyorót és Ízlett neki :) Bence a konyhapulton ülve várta, hogy pucoljam és persze egyem is a mogyorót, közben meg tanulta a nevét :)  Akkor még szolidan ette, egyet vett a szájába és addig nem is kért többet, mÍg azt le nem nyelte. Ma már begyorsÍtott, mert benyomott a szájába vagy ötöt és a kezében sem egy darab volt tartaléknak, hanem az egész markát megtöltötte vele :)
Mivel Apa mostanában egész nap egyik ügyfélnél robotol, rendes meleg ebédre nincs lehetősége, gondoltam, hogy hozok neki a helyi kifőzdéből vmit (mert ő ugye tiltakozott, hogy bármit is rendeljek nap közben TT-tól, amit hazahozok és itthon megenné. Ahogy egyébként szoktuk csinálni, ha valamelyikünk nem megy be a céghez). Gondoltam elég lesz kettejüknek a hatalmas mennyiségű főzelék és leves. Bence rám cáfolt, ugyanis a levesből kb. 3 kanállal kapott Apa, a főzeléknek meg majd a felét ő ette meg :D És ezzel még nem volt vége az aznapi evésnek! Este Apával elkezdtük megenni a már-már aszott mandarint, nehogy kárba vesszen, mert Bence nem volt hajlandó az elmúlt napokban enni belőlük. Ahogy ettük, Bence már fúrta is be magát közénk és evett mandarint, narancsot, sőt levezetésnek még egy fél körtét is! És most jól elkiabáltam magam, holnaptól szájzárat fog kapni és nem lehet majd egy falat ételt sem belekönyörögni, mert ugye ha az ember leÍrja/elkiabálja, hogy minden ok, akkor tuti aznap este elromlik hirtelen minden :( Tehát most éppen magam alatt vágom a fát...
Nézzük mi is van még... Ja igen. Egyre többször vesszük észre, hogy csak lusta beszélni. Az elmúlt pár hónapban csak a szókincsét gyarapÍtotta valamicskét, de nem volt hajlandó pl összetenni a szavakat. Tegnap már ledöbbenve hallottam, amikor próbáltam őkelmét becserkészni egy szagos pelus cseréjére, ugyanis fogta magát és meglógott (a kisszaros, szó szerint), berohant Apához a konyhába és bebújt Apa mögé, amilyen mélyen csak tudott. Apa persze kérdezte tőle, hogy mi történt, miért menekül, mire is rávágta neki, hogy "ebúttam" :D
Minden fürdéskor megbeszélik Apával, hogy a mosógép hogyan működik (koszos ruha be - tiszta vÍz, mosószer be - koszosvÍz ki, stb...), Bence is mutogat ezerrel, sőt néha még hallom is, hogy mondja "kifolyikakoszovi".
Egyre többet bújik. Ha olyanja van, akkor odajön valamelyikünkhöz és a kobakját odadugja, majd jól megforgatja közben :) Van hogy széttárja a kezeit, mondja, hogy "jössz" és akkor oda kell bújni hozzá ;) Gyakran ölelget minket, viszont puszit nem hajlandó magától adni, csak ha mi kérjük és persze ha akkor éppen olyanja van :D
Már egyre több mindenre meg lehet kérni, konkrét utasÍtásokkal el tud végezni egy feladatot (ha akar :) ). Pl. ha mondjuk neki, hogy vigye a szennyestartóba a piszkos ruháját, de nyugodtan tegye bele miután felemelte a tetejét. Vagy tegye a mosogatóba poharát. Nálunk ez nagy szám, mert eddig nem nagyon volt hajlandó ilyesmire, nagyon meg nem akartam erőltetni, a játék elpakolások miatt Így is van elég ráerőltetett feladat.
Az esti fürdés is úgy működik mostanában, hogy Apa kénytelen beleülni a kádba Bence mellé, néha azért telhetetlen a Nagyfiú (mármint Bence :D), mert mondja hogy "Ajais". Azért egy ekkora kádban elég mókásan néznénk ki :)
Az esti elalvások is egészen megváltoztak, pontosan azóta, hogy ennyire beköszöntött a betegségekkel teli ősz. Azelőtt Bence egyedül, Nagyfiúsan ment az ágyába, én csak mentem mögötte, hogy ha befekszik az ágyba, akkor betakarhassam, adhassak neki jóéjtpuszit, stb. Mára ez úgy alakult, hogy egyikünk fél 10kor megelégeli, hogy a gyerek még mindig aktÍv és bekÍséri a szobájába vagy a szobájában fekvő, mesét néző gyerek lejátszóját kikapcsolja. Ezután Apa odaül mellé, kölcsönösen (!) simogatják egymást: Apa Bence hátát, Bence Apa karját.
Most kicsit el, ha lesz időm, folyt. köv.
Na szóval... A mesékből is kezdjük bővÍteni a repertoárt, ami nem egyszerű, mert a megszokott meséken kÍvül nem nagyon hajlandó mást nézni (a megszokottaktól meg már nekünk áll a szőr a hátunkon). Kicseleztük, mégpedig úgy, hogy amÍg ő játszott vagy mással volt elfoglalva addig elindÍtottuk azt a bizonyos új mesét, meg a lejátszási listát is úgy rendezgettem, hogy 1 régi-1 új mese legyen. Mára eljutottunk addig, hogy nem követel pl. "másik" Verdát, ha bekapcsolom neki a Vukot, a Csingilinget (sőt ez kedvenc lett), mi több a Kisvakondot már ő kéri :)
Szeret tornyokat épÍteni, de főleg gonosz kacajjal lerombolni :D Komolyan mondom, ezt már tökélyre fejlesztette :D A labdázás is kezd heves lenni, mert olyan erővel képes becsapódni Bence az ember ölébe a labdát kergetve, hogy időnként feljajdulunk miatta. Ilyenkor persze még jobban röhög, meg sem hallva hogy nekünk annyira nem esett jól ;)
A fogainak száma még mindig 16. Néha elindul neki egy-egy, de nem tört még át egyik sem a hátsó négyesek közül. Jó lenne, ha már letudhatnánk őket, mert a doki ugye hajlamos ráfogni bizonyos tüneteket a fogzásra. Bence súlya 15 kiló felett van, a magassága is 96-97centi lehet, ezekkel a méretekkel a legnagyobbnak számÍt csoporttársai között. Érdekes, mert ez a súly abszolút nem látszik rajta.
A körömvágás sem jelent neki már tortúrát, szépen engedi, hogy sorban levágjam őket, akár a lábujján, akár a kezén.