Eseménydús napok...

Hú, nem is tudom hol kezdjem. Rég írtam és ennek oka főként az, hogy volt elfoglaltság bőven, illetve a munkahelyemen végre volt munka! Remélem, hogy lesz is, mert anyagilag a béka segge alatt vagyunk, megrendelés nélkül pedig ott is maradunk.
Na szóval, csütörtökön Boombie látogatott meg minket. Hát én ennek annyira de annyira örültem, mint majom a farkának. Végre tudtam vele beszélgetni... A mostani peches időszakban ez igazi kincs. Sokat segített, hogy volt valaki, aki kívülálló szemmel meg tudott erősíteni abban, hogy jól csinálunk mindent, hogy volt valaki, aki lelket öntött belém, hogy lesz ez még jobb is! Köszönöm ezúton is Neki! (csinálhatnánk ilyet sűrűbben :) )
Aztán a hétvége is elég sűrűre sikeredett, de azért a hétfőt sikerült otthon tölteni, ha nem is pihenéssel, de legalább egymással. Szombaton ismét Hidegkúton voltunk, ahogy az lenni szokott. Bence elkezdett köhögni, picit folyatja az orrát és péntek este óta napi 1x igazi hasmenése volt. Be is paráztunk, hogy mi ez, mert tényleg csak 1x volt naponta, de az híg volt. Ráfogtuk a fogára, kapott rengeteg Normaflore-t, már magától kiszolgálja magát Bence az asztalon lévő ampullákból :D Orrszívás, orcseppezés, köptető rulez ismét, remélem időben sikerült elkapni még ezt a megfázást.
Vasárnap mentünk Perbálra. Dodónak is volt pici orrfolyása, de megbeszéltük Anikóval, hogy ez még belefér, Bencének is van, jó eséllyel nem lesz gond. Nem is lett, gyerekek remekül elvoltak, Bence, Domi (!) és a két vendéglátó kiskorú is degeszre ette magát a finom zöldséglevessel (azért egy egyszerű leves is lehet nagyon finom, ez konkrétan ez a kategória volt :) ), aztán palacsintával, uzsira pedig mindegyik porony tele tömhette magát fincsi mézes sütivel. Húgi is eljött, hogy megnézze a kölcsönbe kínált tesókocsit, Domi is nagyon élvezte szerintem a "tömeget", néha azért persze vissza kellett vonulnia Anya megnyugtató karjaiba, de aztán újult erővel ment a "nagyok" közé és tátott szájjal figyelte, ahogy ők szaladgálnak fel-alá, sikongatnak, játszanak. Bence elkezdte fogni az egyik fülét, én meg a fejem, hogy ja ne már megint :( Kapja a fülcseppet, remélem nem fog rámenni a nátha megint a fülecskéjére...
Hétfőn nem mentünk tömegbe sírt látogatni, de ez nálunk egyébként is így szokott lenni. Talán tavaly már írtam, hogy nekem nem kell egy napot kinevezni az évben, amikor odamegyek. Ha arra járunk bemegyünk, szedünk a telken virágot, ha van és azt a sírra tesszük. Nagyon nem szeretjük a tömeget...
Bence alvása katasztrófa lett, emiatt tegnap este 6kor már konkrétan nem mertem lefeküdni az ágyra, mert féltem hogy bealszom (tegnap reggel 6 órakor már fent volt :( ). Már egy ideje, talán 2 hete kb az van, hogy Bence éjjelente megszámlálhatatlanul sokszor átjön és vissza kell kísérni az ágyába. Néha elveszti a cumiját, akkor azért is átjön, hogy keressük meg (le kéne már szoktatni róla, de nincs energiám most ezzel is foglalkozni), de egyébként nem sír, csak felkeredik csendben, hozza magával a kispárnáját és befészkelődik közénk. Persze rendszerint nekem adatik meg, hogy a visszakísérős-feladatot végrehajtsam, így a vasárnap éjjeli össz 5 óra alvás már kikészített. Hétfőn egész nap kómásan közlekedtem, estére pedig már eljutottam arra a pontra, hogy a napok óta tartó kialvatlanság tetőzött... Az idő pedig lassan telt, Bence is nyűgös volt, mert délben keveset aludt (ennek köszönhetően én is :( ), de korán sem akartuk letenni, mert akkor ismét 6-kor fent fog kukorékolni. De aztán végül erőt vettem magamon és jól sikerült lefoglalnom őkelmét, igaz hogy 2 ujját véletlenül becsípte az ajtó és az ajtófélfa közé (na persze, ha Anya szól, hogy vigyázz, akkor azt el kell engedni a fülünk mellett), emiatt sírdogált egy keveset, meg is vígasztaltam elég hamar, de aztán amikor Apát meglátta, neki is el kellett sírnia magát :D Még a fürdőkádban is mutogatta neki a becsípett ujjacskáit és közben mondogatta, hogy "becsitte" ;) Azért ezt a színjátékot nem volt egyszerű röhögés nélkül venni. Igen, tudom, hogy fájhatott neki borzasztóan, amikor megtörtént, de látszott rajta, hogy negyed órával később már csak színjáték volt az egész, hogy legyen mivel foglalkozni ;) Apa felajánlotta neki a gyógypuszit, amit el is fogadott, sőt mutatta a másik kezét is, hogy "odais" majd amikor ismét mutatta az ujjacskáját és Apa ismét megkérdezte tőle, hogy kér-e gyógypuszit, akkor már egyszerűen csak annyit mondott, hogy "nem" :D