Nevelés vagy terror?

Én komolyan nem értem. Miért kell beleszólni abba, hogy más hogyan neveli a gyerekét? Nem verem a fiam, annyit foglalkozunk vele, amennyit csak tudunk.
Ha jól viselkedik, akkor megdícsérjük, ha pedig valami rosszat csinál, akkor elbeszélgetünk vele, néha ennek nincs foganatja, akkor büntetés van (székbe ültetem 2 percre vagy amíg a hisztit abbahagyja). Hogy lehet az, hogy egy olyan ember akarja nekem megmondani, hogy hogyan neveljem (szó szerint: ne büntessem!) a gyereket, aki a sajátjaival életében nem foglalkozott. Dolgozott (sokat, ezt nem vitatom), hazament, felrakta az asztalra a lábát (ez elképzelt momentum a részemről), megivott pár sört tévézés közben (tény), hazahordta a pénzt (tény) és ennyi (tény). Részéről a család volt az, ahova a pénzt adta. Most pedig ő akarja nekem megmondani, hogy én milyen rosszul nevelem a fiam? Egy "kicsit" bosszant, nem csak azért, mert mindig úgy tűnik, hogy neki semmi sem jó, hanem azért is mert szerintem neki van a legkevesebb joga ebbe beleszólni!
A gyerek meg mit lát? Anya büntet, de Papa ellenzi mindig, Papa jó, Papánál mindent szabad. Ha még nem egy lakásban lennénk, akkor azt mondanám, hogy azt csinál nála akkor a gyerek, amit csak akar... De itt így ezt nem tehetem meg :( Közben meg én törjem a fejem, hogy a gyereknek miként magyarázzam el, hogy pl. az útról nem szabad leszaladni, mert veszélyes? Elmondom neki 20x és 21edjére is megteszi... Mosolyogjak a dolgon, hogy hát gyerek? Ez lenne az a nagy nevelés?