Bence ügyeletes bölcsiben...
Iszonyatosan érzem magam, sírógörcs határán állok... Hosszú lesz ez a
pár óra :( A szerencse, hogy ott van most abban a csoportban egy
gondozónéni, akit ismer a régi bölcsiből (bár ő csak egy hétig lesz). Ő
tudja istápolni... A régi gondozónénink egyik ismerőse is ott dolgozik,
megkérte hogy Bencét picit jobban figyelje, szeretgesse (direkt abba a
csoportba tették). Ettől még a reggeli elválás nagyon nehezen ment és
tényleg nem kellett sok hozzá, hogy bőgve mondjam ki: Gyere inkább
hazamegyünk... Mondogatta Nekem, hogy "Anya, gyeje autókázzunk" :(
Nagyon emlékeztet ez a szitu a majd 2 évvel ezelőttire.
El kéne magam foglalnom valamivel, de csak Bencén jár az agyam... Mit
érezhet egy vad idegen helyen, majdnem csak vad idegen gyerekek között?
Mit érezhet, hogy Anya ott hagyta egy ilyen helyen? Nincs ő ehhez
hozzászokva :( Meghagytam, hogy hívjanak nyugodtan, ha délben nem akar
elaludni, szaladok érte, úgy intéztem a napom... Ettől még baromi nehéz
:( Két hét a minimum, amit ott kell töltenie. A 3. hetet meg tudom
oldani, hogy itthon legyen velem, bár a hétfői dokizást nem szívesen
csinálnám végig vele, de ha nagyon nem fog bejönni neki ez az új bölcsi,
akkor inkább velem dekkoljon a váróban.
(És igen, Apának volt igaza ismét! Ha rajtam múlna, mennék máris a gyerekért és nem is engedném vissza! Még tartom magam... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése