Megint dönteni kell... Persze, ha nem egyeseknek megfelelő döntést
hozunk, akár csomagolhatunk is (nyilván még nem lett ez így konkrétan
kimondva, de már egyszer volt rá példa, megkaptuk ezt, szóval akkor most
is számíthatunk erre a reakcióra). Utálom ezt a kiszolgáltatott
helyzetet. A döntés most az enyém, rajtam áll vagy bukik minden, persze
Apa mellettem áll, bárhogy is döntsek, de akkor is egyértelmű lesz a
családban, hogy ki mondta ki a végső szót. Ezzel nincs probléma,
vállalom amit mondok, de érdekes módon egyébként nem számít mi a
véleményem (Apának igen, másnak nem), most viszont hirtelen rajtam
múlik, hogy mi lesz... Nem tetszik ez nekem, kicsit visszásnak tűnik ez
az egész, csak egy a kérdés: melyik ujjam is harapjam?
Előre parázok, pedig lehet meg tudjuk beszélni... Nagyon negatív lehetek, mert ez így elég naivnak hangzik :(
Pozitív gondolatok, pozitív gondolatok, pozitív gondolatok...
Legyen most ez a mantrám :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése