Gyere Anya, induljunk... - mondta nekem már a két fiú, szokásomhoz híven én voltam az utolsó, aki elkészült.
Kilépek az ajtón és feltűnik, hogy valami hiányzik. Rájövök, kérdem Bencét:
-
Köszönni? - Papának ugye, mert az illem megköveteli és mi illedelmes
Bencét akarunk nevelni! És mivel az én fiam illedelmes (csak néha kell
emlékeztetni rá) hangosan el is kiáltja magát:
- Köszönöm szépen!
:D Oké, nyertél fiam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése