Helyzetjelentés 5...

Alakul a Nagyfiú, bár vannak még enyhén szólva is fennakadások. Kevesebbet köhög, az orra is kevésbé folyik, teljesen láztalan, jó kedvű. De az evés... Illetve a nem evés. Pontosan 8 napja nem eszik. Az első 5-6 napban hagytam. Sokat köhögött, betudtam ennek az étvágytalanságát. Próbáltam adni neki nagyából étkezési időben rendes ételt. Mindig elutasítás volt a vége, de nem erőltettem. Kapott helyette rágcsát, amit megevett. Volt a palettán kölesgolyó, sós keksz, kakaós gabonagolyó. Ezeket ette. Úgy voltam vele, majd ha jobban lesz, akkor eszik. De persze nem. Aztán meguntam, elkezdtem erőltetni. Az első falatokat hisztizve, de megette, aztán viszont rákapott és evett egy keveset már magától. Ez tartott 1 napig. Aztán már nem akart enni pár falat unszolása után sem. Szombaton már odáig jutottunk, hogy le kellett fogni, hogy egyen. Apa lefogta, én a szájába tettem az ételt, amit hisztizve, de megevett. Egész nap így evett csak. Most is így eszik. barátnőm itt járt szombaton és látta hogy eszünk. Szerinte túl elfoglalt Bence, hogy egyen. Be kell lássam, igaza van. Fogalmam sincs, hogy tehetném számára ismét olyanná az étkezéseket, amilyenek voltak. Most ismét keksz és édesség szünet van. Csak akkor kap túrórudit, ha eszik, legalább egy fél adag ételt. iszonyatosan fárasztó, hiszen múlt héten fél óránként tunkolni kellett bele a folyadékot, lázas volt, muszáj volt. Kb óránként, 2 óránként orrot kellett neki szívni. az egész napom csak ezekről szólt, meg arról, hogy mikor milyen gyógyszert kell beletömni. Furcsának tűnhet, hogy ennyire erőszakos vagyok, de a tavaly nyári kórházban töltött pár nap után elhatároztam, hogy inkább így adagolom bele a folyadékot meg gyógyszert, mint hogy ismét kórház legyen. Tehát küzdünk, Bence ellenem én meg az ellen, hogy nem eszik. Nem tudom, mi a jó  megoldás :( Rossz érzés, hogy tömöm, akarata ellenére, úgy érzem, hogy csődöt mondtam, mind Anya... Persze próbáltam hagyni, hogy majd eszik, ha éhes vagy próbáltam több féle ételt elé tenni, próbáltam azt, hogy had egyen egyedül, hátha. Ettem, amikor neki is kellett volna, csináltam neki kedvenceket. Semmi sem jött be. Papától rendszeresen kunyizott kekszet. Az elején úgy voltam vele, hogy egye, legalább azt megeszi. Aztán egy idő után már csak a keksz kellett, na itt mondtam nemet.
Vannak azért jó dolgok is :) Ismét történt egy nagyobb ugrás beszéd téren. Észre vettük, hogy megért nagyából mindent, az más kérdés, hogy elengedi-e a füle mellett :D Egyik este a kakaó beszürcsölése után követelni kezdte magának Thomas-t. Erre Apa teljesen nyugodtan elmagyarázta Bencének, hogy Thomas elment aludni és Bencének is lassan mennie kell, aztán majd reggel lesz ismét Thomas. Bence erre fogta a cumiját és bement a szobájába, mondta is közben, hogy "tette". Néztünk mindketten nagyot :) Egyik nap kidobtuk ketten a kukába az elhasznált zsebkendőt, én nem vettem észre, hogy melléesett, de Bence szólt: "váj leese" :D (várj, lesett) Fogmosás, szintén egyik este. Apa mossa Bence fogait, Bence tiltakozik és mondja az Apjának: "haggyá apa" "ajjjaaaaaa" :D Sosem mondtuk még Apával egymásnak, hogy hagyjál, így valószínűleg a bölcsiben tanulhatta ezt is. Mint az "adide" szót is... Tegnap este telefonált az egyik játék telefonjával: "halo", kérdem tőle, kivel telefonál Bence? Jött is gyorsan a válasz "apáal" :D Ahha, értem :D Anno kaptunk egy bébihintát, Bence nem nagyon élvezte így használatlanul felkerült a szekrény tetejére. Várjuk a tulajdonosát, hogy elvigye... Mostanában Bence rákapott, gyakran jön valamelyikőnkhöz, hogy "itta becce". A formabedobó sütievő bödönkét is gyakran kéri, mutogat fel és mondja, hogy "bödö". Aztán, mikor levesszük a polcról, nagy boldogan leül és játszik vele. Vagy dobálja bele a formákat vagy nyomogatja a gombokat, a lényeg, hogy zenéljen, beszéljen. Ha zenél, akkor ülve rugózik az ágyon, sőt néha dúdol ő is, vagy próbálja énekelni a szöveget. Ha beszél, akkor mondja ő is: "tettő" (2), "tüti" (sütiforma), "öt" (5), "háom" (3), "kokka" (kocka), "kő" (kőr), "fino" (finom), stb. Van hogy énekel a maciknak: "csi, csi kóka, va va luka" (csip csip csóka) vagy "itta pa li tta, égi una ki tatola, zsúúúsz" (hinta palinta). Van már "ia" (szia) és közben pápázik a kezével. Mondja ezt sokszor, mindegy, hogy éppen kell-e köszönni vagy sem. Tegnap a tévétől köszönt el, miután kiment a szobából :D Ha a Papához bemegy, akkor is néha köszön neki ;)