Köszönöm a tegnapi bíztatásokat. Mára valahogy teljes lelkinyugalom
szállt meg, ha Bence evéséről van szó. Nem idegeskedem rajta, megkínálom
max nem kér. 10 körül megevett pár falat kiflit majd kért narancsot.
Délben pedig megkérdeztem tőle, hogy kér-e enni, és már szaladt is a
székhez, mászott fel :) Evett szinte normál adagot, kapott utána
túrórudit (próbálta kimondani: "kojojojokuli" :D ), abból egy felet
evett csak, szóval jól lakott :D
Adok neki jó pár homeós gyógyszert, többek közt homeogene 9-et is,
mivel a doki szerint picit piros volt a torka. Eddig feloldottam neki
vízben, de gondoltam megnézem, hogy mit csinál, ha a szájába adom. Árgus
szemekkel figyeltem, ugrásra készen, ha esetleg olyan történne. De nem
történt! Szépen elszopogatta! A többi golyóval nem vagyok ilyen bátor,
de ez egy nagyobbacska tabletta a többi homeós golyóhoz képest. Irtó
büszke voltam / vagyok rá :)
Apósom kórházban, tegnap kérte, hogy szóljak az orvosának, jöjjön ki
nézze meg őt. A doki régebbi ígéretéhez híven egy kórházi beutalóval
jelent meg, ellentmondást nem tűrve mondta Papának, hogy ez nem játék,
eljött az ideje a kivizsgálásnak. Örülök, hogy végre rászánta magát,
remélem gyógyultan jön haza. Hülyén hangzik, de most nagyon jól jött,
hogy ketten vagyunk itthon Bencével. Azt csinálunk, amit akarunk, akkor
jön megy, labdázik, játszik a zenélő játékával, amikor csak akar, nem
kell tekintettel lenni arra, hogy Papa pl. alszik. Kevésbé nyűgös is
most talán Bence.
Tegnap este, úgy 9 felé, amikor már tessékeltük a Nagyfiút az ágyába,
akkor ő odament a Papa szobájához, megállt a küszöbön, benyúlt az ajtón
az egyik kezével és bőszen integetve mondta neki, hogy "ia papa" :D
Aztán meglátta az apját, hogy elindult érte és már rohant is be a Papa
szobájába, hogy ő jól elbújik ott :D
Most pedig enyhe célzással huzatja állandóan fel a kezére a kesztyűit... Hmm, lehet hogy sétálni kellene mennünk?
(Sétáról jut eszembe: szombaton levittük Bencét a játszótérre. Ahogy
futkározott elkezdett köhögni. Az ott lévő szülők - teljesen jogosan -
terelgették el a csemetéiket az enyémtől. Ekkor döntöttünk úgy Apával,
hogy inkább eljövünk onnan. Nem volt kedvem magyarázkodni, hogy nem
fertőz a gyerek... Meg aztán mondani bármit lehet. Ebből tanulva nem
viszem most le egy darabig Bencét a játszóra.)
Közben Bence áttért a Thomas nézésre...
Megyek, folytatom a takarítást, mert amit Apósom itt hagyott a
szobájában, az legkevésbé sem szemet gyönyörködtető :( Rengeteg mosni
való van, fogalmam sincs, hogy hova teregetem ki pl. a pokrócokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése