Étkezési szokások...

Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem mindenki szereti eldönteni, hogy mit mikor és hogyan ad a csemetéjének. Ez alól nem vagyok én sem kivétel. Határozott elképzeléseim vannak Bence etetésével kapcsolatban.
Kezdhetjük az Apósom-féle kekszezéssel. Fel áll a szőr a hátamon, amikor tömi vele a gyereket pl. ebéd előtt. Beletette a kekszet egy tálba, feltette a tálat az ágytámlájára. Bence tudja, hogy ott van és nem röstell kunyizni belőle. Ez akkor bosszantó, ha a határozott kérésem ellenére, miszerint ne adjon neki, mert nem fog vacsizni, mégis odaadja Bencének, mondván de hát kéri. Igen, kunyizza, mert tudja, hogy akkor fog kapni. Kap Bence kekszet, de csak 10 órai/uzsi vagy ebéd után. Szerintem ez így van jól, akárki akármit is mond.
Folytathatom a játszótéren kisgyermekével ülő anyukával. Chipset evett a kislányával, Bence persze egyből kiszúrta. Én szóltam Bencének, hogy nem kunyizunk, és próbáltam elterelni a figyelmét más felé. Mondtam a kedves anyukának, hogy mi ilyet nem eszünk, köszönjük, mert már kínálta is Bencét. Persze anyuka kapott az alkalmon, mikor Bence ismét arra somfordált és adott neki. Azt hittem, felrobbanok! Aztán persze kérdezte, hogy adhat-e még neki, majd mondta, hogy dehát ez csak sós chips. Oké, én meg csokoládéval fogom tömni az ő gyerekét. Bence innentől kezdve állandó vendég volt a hölgynél, már ki is akarta magát szolgálni. Én nem értem, azzal eteti a gyerekét, amivel akarja, senkinek semmi köze hozzá, de az én gyerekemet, meg én etetem úgy, ahogy azt jónak ítélem meg. Nem az a pár szem chips a problémám, hanem az elv. Van itthon chips, jómagam szoktam enni (rám is férne egy kis hízás már), de a gyereknek szerintem legkevésbé sincs szüksége túl sok sóra és cukorra. Én úgy etetem Bencét, hogy azért kap édességet is, de inkább gyümölcs formájában. Csokit nem is nagyon kapott a pár napja elkezdett túrórudiban lévőn kívül... És ha rajtam múlik, akkor ez még jó darabig így lesz. Ráér később is csokizni, chipsezni. Most veszik fel a saját étkezési szokásaikat, ilyenkor könnyebb őket ránevelni arra, hogy ne a túlzottam édes, sós dolgokat egyék. A túrórudit is csak azért vezettük be, mert a bölcsiben kapnak. no meg kinderpinguit is. Utóbbit itthon tuti nem fog kapni még egy jó darabig. Nálunk az édesség, mint olyan, nem létezik. Azért eszünk, mert éhesek vagyunk, lehetőleg nem nasizunk. Ezt szerencsére a bölcsiben is tartják, így nekem nem lesz nehéz dolgom erre nevelni Bencét. Az tény, hogy így én sem tudok nasizni, mert akkor Bencének is adnom kéne, dehát ez így fair ;) A minap szembesültem vele, hogy azért nem volt hiábavaló a nevelésem, ugyanis Bence nem ette meg nutellás palacsintát. Túl édes volt neki, valószínűleg túl sok krémet tettek bele :)
A lényeg, hogy baromira idegesít, ha mások a határozott kérésem ellenére olyan ételekkel tömik a fiam, amire én úgy gondolom, nincs szüksége. Fejlődő szervezetének inkább táplálóbb ételek kellenek és nem pedig tápérték nélküli kalóriabombákra.
Ufff...