Igen
mozgalmas volt a múlt hetünk, mert rengeteg programunk volt, hiszen
kivettünk 1 hét szabit és elmentünk nyaralni. Igaz csak 3 napra, de az a
3 nap olyan is volt :)
Kedden még
vásárolgattunk készülve az útra, elmentem fodrászhoz, aztán pici pihi
után mentünk is Bencéért, akivel el kellett mennünk a védőnőhöz. Na az a
találkozó is megér egy beszámolót :D Nagy vonalakban: Bence kb. 104
centi, 17.25kg és utálja, ha piszkálják :) Erre meg is kaptam, hogy
vigyem el majd egy nevelési tanácsadásra :D Mindezt azért, mert nem
hagyta, hogy megmérjük itt-ott és nem akart odamenni a védőnőhöz sem,
ami miatt kimaradt a hallásvizsgálat, mert nem volt hajlandó felvenni a
fejhallgatót. Megjegyzem én ezt már előre mondtam neki! Aztán persze azt
is mondta a védőnő, hogy ő bizony nem érti, amit a gyerek mond, vigyem
el majd logopédushoz is :D Ekkor már felröhögtem :)
Szerdán
reggel úgy indítottuk a napot, hogy 2 dalocskát is meghallgattunk
szülinapi köszöntő gyanánt. Hát bevallom és végig pityeregtem mindkét
számot :D Utána még bevittem délelőttre Bencét, így könnyebb volt
összepakolni, bevásárolni, elkészülődni mindkettőnknek. Bevásároltam a
maradék dolgot, amit frissen kellett megvenni, majd egy gyors ebéd után
elmentünk a bölcsibe a nagyfiúért. Ő már ott várt minket az asztalnál
ülve, a többiek még ébren, de már ágyban voltak. Először szólt neki Edit
néni, Bence persze nem reagált csak bambult maga elé :) Aztán szóltak
neki a többiek, majd miután erre sem reagált, akkor szóltam neki én is.
Harmadjára sikerült felkeltenem az érdeklődését :D Egy icipicit fáradt
volt :D Kaptunk "útravalót" egy adag pisis ruha személyében, amitől
igazán boldogok lettünk, hiszen már nem mentünk haza, egyből indultunk.
Legnagyobb
bánatunkra Bence csak az első órácskát aludta végig, de mivel az út 3
órás volt, így nem volt egyszerű az egyébként csak rövid utakhoz szokott
gyerek szórakoztatása. Egy ideig lefoglalta a nagy szélerőművek
látványa, de aztán ahogy letértünk az autópályáról egyre kevésbé talált
magának érdekes dolgot. A légkondi szinte folyamatosan ment, annyira
meleg volt, majdnem fél úton váltottunk Apával, mert neki már elzsibbadt
a lába. Mire leértünk (ennyi kamiont még életemben nem láttam és
mentek, mint a távirat) én is kifáradtam. Örömmel konstatáltuk, hogy
tényleg van tesco, nem kell vagyonokat költenünk majd egy sarki boltban.
Amikor megérkeztünk a hotelba, már mindenki nyűgös volt. Bencét és Apát
felzavartam a szobába pisilni (pelenka nélkül kibírta a nagyfiú az
utat!) és meg elintéztem a papírmunkát. Lepakoltunk, ettünk, kicsit
kifújtuk magunkat (Apa kipakolt) és elindultunk megnézni, hogy milyen
messze van a sárvári fürdő, ahova másnap mentünk.
Visszafelé
kerestünk egy játszóteret, nagy csalódással konstatáltuk, hogy mi pesten
el vagyunk kényeztetve, szegény sárvári gyerekeknek pedig be kellett
érniük 1 hintával és 1 mászókával (legalábbis a környékünkön). Picit
arrébb volt még "játszótér", ott találtunk egy másik mászókát, egy
homokozót és 2 rugós lovacskát (amit két kislány megszállt, mikor
rájöttek, hogy mi Bencével odatartunk :D). Ez mind... Tényleg sajnáltunk
a sárvári gyerekeket, mert ez a két hely, két panelház mellé volt
berakva.
Ekkor én már
csak vonszoltam magam (szerintem Apa is, csak ő nem vallotta be :D), így
visszamentünk a szállásra. Közben ismét rájöttünk, hogy Bence tud
igazán hisztis lenni, ha akar és persze ezt mindig a lehető
legrosszabbkor mutatja be nekünk :D
Mivel aznap
volt Bence szülinapja, így a táskába berakott ajándéknak szánt játékokat
örömmel felfedezte, pakolgatta ki-be a dobozában - szerintem az
alattunk lévők legnagyobb örömére.
Csütörtökön
kihasználtuk végre az ingyen fürdőbelépőket, amiket kaptunk és elmentünk
strandolni. No ez a program volt az, ami mindenkinek tetszett :D Apának
csak annyi baja volt, hogy meleg a víz, Bencének meg annyi, hogy Apáék
miért unták meg olyan "hamar" a csúszdáztatását :D Eleinte a
gyerekmedencében lébecoltunk, mert a mélyebb víz nem jött be Bencének,
valamiért félt tőle.
Szerintem
Bence itt kezdhette el "ledarálni" a térdét, ugyanis a következő
csúszdás játék alkalmával igen erősen beütötte a térdét (egy kislány nem
vette észre a zuhatag miatt és véletlenül fellökte a lépcsőn) és akkor
vettük észre, hogy össze van szegénykének karistolva a térdén a bőr. Na
ekkorra már hisztis volt őkelme, így össznépileg kivonultunk a
medencéből és letettük Bencét aludni. 2 órával és némi szülői bőr
megpörkölése után úgy döntöttünk, hogy akkor megnézzük a fedett
medencét, nehogy az "érzékeny" bőrű gyermek is megégjen a napon.
Ugyanazt a krémet használtuk, mint amit Bencére kentem, én konkrétan az
árnyékban megégtem, míg nagyfiú aludt, Apa pedig a körbenézős 15 perce
alatt sült zsírjára :) Mondanom sem kell, hogy Bence olyan csoki barna
bőrrel jött haza, hogy ismét elkezdtem kételkedni benne, nem lehet-e
hogy a szülőszobán összecserélték :D (Persze, hogy nem, rengeteg jel
arra utal, hogy Apja fia :D).
Tehát bevonultunk a fedett részre, ahol túlzás nélkül mondhatom, hogy vagy 100 alkalommal lecsúszott Bence. Először én vártam alul és Apa terelgette fentről, hogy nehogy rosszul üljön be a csúszdába, de aztán már meglehetősen elfáradtam a folyamatos Bence vízből történő kiemelésében, ekkor cseréltünk Apával.
Tehát bevonultunk a fedett részre, ahol túlzás nélkül mondhatom, hogy vagy 100 alkalommal lecsúszott Bence. Először én vártam alul és Apa terelgette fentről, hogy nehogy rosszul üljön be a csúszdába, de aztán már meglehetősen elfáradtam a folyamatos Bence vízből történő kiemelésében, ekkor cseréltünk Apával.
Később
megjártuk a hullám medencét is, ami szintén nagy favorit volt Bencének,
nagyokat kacagva futkosott hol beljebb, hol kijjebb a mélyülő medencében
:D
Végül némi
hiszti kíséretében elindultunk haza, persze addigra már mi is kimerültek
voltunk. Hazaérve én letettem magam az ágyra és Apa terelgethette
Bencét, készíthette a vacsit, mert én ha csak egy kicsit is megmozdultam
már keményedett a pocakom :( Ezt nem igazán értettem, mert szinte egész
nap Apa játszott Bencével, nekem csak talán a csúszdánál kellett kicsit
"dolgoznom", egyébként csak olvasgattam, ültem, figyeltem, pihiztem...
Vittünk mesét is Bencének, mert az este (és reggel, amikor még félkómásak vagyunk Apával) igencsak életmentő :D
Folyt. köv. holnap :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése