Réges-régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese gyanánt.
Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő
rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollégát kérték fel a
mesemondásra.
– Szervusztok, gyerekek! – köszönt illendően az
ötvenhárom éves szakállas figura. – Fecske anyó vagyok... – folytatta,
és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a gépet a
röhögéstől
A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta:
– ...és épp a tojásaimon ülök... – a korabeli kollégák szerint ekkor a
hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a
folyosóra, majd összeesett a röhögéstől.
Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót:
– ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése