A két ünnep közötti napokat lényegében otthon töltöttük, kevés házimunkára és több játékra jutott idő Bencével. Aludtunk, mikor Bence is aludt, illetve a hétvégén annyi keveset aludt nap közben, hogy inkább Castle-t néztünk Apával. Bence rengeteget játszott velünk, de jaj volt nekünk, ha éppen magára hagytuk kicsit egyedül játszani, mert az elmúlt hétvégén sikeresen szétkent a szobájának szőnyegén 1db narancsot jól kifacsarva, 1 db elcsent körtét és 1 fél túrórudit. A sok takarítással legalább sikerült a nehezen felszedett kilócskától megszabadulnom :D Kicsit el is kényelmesedett a Drága fiam, ugyanis nem volt hajlandó sétálni pl. a boltba. Emiatt is volt egy kis "nevelés", talán sikerült leszoktatni a fenékcipelésről. Ezenfelül volt sok-sok "szejetszejet" és bújás, aminek mindketten nagyon örültünk :) Volt néhány fél 8-ig alvás is és nagy birkózás Apával, néha Anyával és rengeteg duma. Be nem áll a szája :D Ha akarja, simán elmondja, hogy mit szeretne, emiatt is volt pár hiszti, mert mi igazán érthetetlenek voltunk néha :D
Bence étkezési szokása is bizonyos értelemben rosszabbodott, egyrészt azért mert csak nagy unszolásra hajlandó enni, de akkor jó ízűen (és szerencsére hatalmas mennyiséget), ami viszont jó, hogy a gyümölcsöket csak úgy falja, főleg a banánt és a körtét.
A szilvesztert a szüleimnél töltöttük, majd mikor Apa elvitte Öcsémet a közeli buliba, akkor az autó is úgy gondolta, hogy kijár nekünk egy kis izgalom, mert olyan hangot adott ki, mint amikor kalapáccsal ütik a kasztnit. Ezek után persze nem mertünk barátokhoz is elugrani egy kis szilveszteri beszélgetésre, ahogy terveztük, hanem egyenesen hazamentünk, imádkozva, hogy az autónak ne legyen olyan baja, amivel minket ott hagyhat az út szélén. Apa persze igyekezett kideríteni, hogy mi lehet a baj, de egyrészt sötét volt, másrészt kívülről lámpával nézve nem talált semmi hibát, így hang alapján 2 lehetőséget vázolt a javításra: egyik 30-40 ezer, másik 2-300... Éljen az új év! :( Ma-holnap elvisszük szervizbe és imádkozunk, hogy ne legyen nagyobb baja a mi 5 éves Tütükénknek.
Apa ismét bebizonyította, hogy milyen ügyes, ugyanis találtam egy pontosan olyan digis fényképezőgépet, mint a mienk, csak a kijelzője sérült, így át tudta tenni a mi gépünkbe a háttérvilágítást, így mától a mi kütyünk végre jóóóó :D Végre végre :D
Az új évet a már-már szokásunkká vált Duna-parti sétával kezdtük. Íme néhány fotó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése