Csak beteg ne legyen az ember...

Tegnap immár fülfájással gazdagítva tüneteim, elmentem a háziorvoshoz. Biztos voltam benne, hogy hűha lesz a reakció, de aztán koppantam egy nagyot. Elmondtam neki a búmat, bánatomat, mire belenézett a számba, majd közölte, hogy nem vészes... Ahha, gondoltam, neked nem, de én napok óta nem alszom a torokfájás miatt... Aztán megtapogatta az arcom, az állam alatt, mért egy vérnyomást és kiírt táppénzre! Snitt! Köpni, nyelni nem tudtam, egyrészt mert a tüdőmet meg sem hallgatta (hiszen köhögök), a fülemet meg sem nézte (hiszen kvára fáj és folyik is belőle valami. Életemben sajnos több középfülgyulladást megéltem, ezért tudom hogy most is az van!), de cserébe mért vérnyomást... Hát köszi a diagnózist... Felkerekedtem hát, hogy a nem messze lévő szakrendelőbe elszaladok a fülészetre. Még volt majdnem egy órám a rendelés vége előtt, Így imát mormoltam magamban, hogy csak fogadjanak még... Nem jött be: ugyan már senki nem volt, és a kiírt rendelési időből is volt még majd' 45perc, de az adott napi betegszámot már elérték rég, Így én szenvedjek csak tovább, jöjjek vissza máskor... Lüktető füllel, köhögő rohamok között hazaballagtam...
Nagy elhatározással, hogy márpedig én megmutatom a fülem egy fülésznek, ma Apával elvitettem magam a nagyobbik szakrendelőbe, ahol nem csak hébe-hóba van rendelés, hanem reggeltől estig. Gondoltam, veszek újságot, biztosan sok az időpontos, majd elolvasgatok addig, amíg végre engem is be tudnak majd hívni (mint időpont nélküli akut beteget) de én biza kivárom, míg sorra kerülök. Hát ez sem jött be! A recepción kaptam időpontot, mert anélkül nem lehet menni. Szerencsém volt, mert még ma délután visszamehetek, hiszen akut problémám van... Már ott tartok, hogy nem bosszankodom semmin, örülök, hogy egyáltalán be fogok jutni (?) egy orvoshoz, aki remélhetőleg hozzáértő lesz és nem csak felületes, mint a háziorvosom... Addig is tömöm magamba a doki által javasolt Aszpirint és orrcseppet.