Igen erősen kell koncentrálnom, hogy Bence hisztijeit a megfelelő
módon tudjam lereagálni. Amúgy sincs jó napom, legszívesebben feküdnék
és fel sem kelnék az ágyból. Komoly erőfeszítéseket teszek, hogy
elszámoljak 100ig, hogy utána higgadtan, nyugodt hangnemben
terelgethessem a gyereket.
Bence közben persze gyakorolja még a hisztit a tükörben, ha esetleg
nem lenne tökéletes, akkor még csiszolgat rajta. Én meg csak mondogatom
magamban, hogy türelem-türelem :) Azt vettem észre, hogy nem csak nálam
szakad a cérna néha, hanem Apánál is. Ez pedig elmond valamit Bence
viselkedéséről, mert Apának hozzám képest birkatürelme van.
Viszont eljutottunk oda, hogy ha kérem, hogy üljön le az asztalhoz,
hozom az ennivalót, akkor szépen leül és vagy várja, hogy tényleg hozzam
vagy hisztizik, hogy miért nem vagyok már ott, hiszen ő éppen éhen akar
halni. Most vacsinál pl türelmesen megvárta, míg a megmelegített levest
elétettem, addig csak az asztalt csapkodta a kanállal :D Nincs már
vacsinál sem szaladgálás, le kell ülni és úgy enni. Visszatért a jó
étvágya, bölcsiben is hatalmas adagokat eszik, itthon is általában 2x
vacsizik. Korán éhes lesz, így negyed 7kor már adom neki a vacsit. Aztán
amikor Apa hazaér, eszünk mi is, akkor jön még kunyizni. Ez után kap
még joghurtot vagy túrórudit (ritkán kekszet)... Kapott is a bölcsiben
rengeteg dícséretet, hogy milyen sokat eszik és, hogy ismét belelendült a
beszédbe, egyre több mindent értenek meg a mondandójából. Van hogy csak
Bence hangját hallják, úgy mondja a magáét a többieknek :D Ő is olyan
lesz, mint az Apja. Mindig középpontban lesz, ő lesz a mókamester :)
(Remélem, mert én mindig szürke kisegér voltam, nem is igazán szerettem
középpontban lenni, zavart ha mindenki engem nézett vagy rám figyelt...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése