Papagáj...

 

Hja a régi szép idők, amikor még bármit mondhattunk Bence előtt, esély sem volt rá, hogy visszamondja vagy megértse :D A minap ki kellett takarítanom a mosógép mosószertartályát, mert (nagy káromkódos szmájli) az az ádáz doboz nem engedte kifolyni magából a fehérítőt az utolsó előtti mosásnál, ami történetesen fehér volt, így az utolsó (sötét színű ruhákat tartalmazó) mosásnál a mégis sikerrel véghezvitt ürítési művelet után döbbenten tapasztaltam a ruhákon a szép, csinos hipófoltokat. Szóval nekiláttam a dobozt kipucolni, ami ugye nem egyszerű feladat. Majd a kádban a lefolyó rácsán maradt néhány fehér, mosószer darab. Na ezt meglátta Bence és az éppen mellette álló (nem is tudom, talán fogatmosó) Apjától megkérdezte: "Hűűűű, kivoltaz?" :D A következő lépés sztem az lesz, hogy majd beárul minket egymásnak :D Szinte mindent mond utánunk (szombaton megkérdeztem tőle, hogy Bence kérsz enni?, a válasz: "beccekéeni" :D ), persze gyakoriak a fent leírt történetek is, amikor egyszer csak viszont halljuk egy-egy régebbi mondatunkat.
Talán egy hete kimondta az első önálló mondatát is: "Ottatábla" Dagadt is a mellkasom rendesen :)
Viszont egyre gyakoribbak a hisztik. Azok a hisztik, amikkel nem lehet mit kezdeni. Amikor nem tudod, hogy most végülis mi az, ami kiverte nála a biztosítékot. Persze azért hisztizik a boltban, hogy nem szedjük le neki a kirakott, felfújt lufit, vagy hisztizik az utcán, hogy nem arra megyünk, amerre ő akar, vagy hisztizik amiatt, hogy neki a két szép lábacskáján kell jönnie, esetleg amiatt, hogy nem kap kekszet a szekrényből. Persze a lista nem teljes, sorolhatnám napestig. Úgy tűnik, hogy vannak időszakai, amikor érzékenyebb, aztán kicsit alábbhagy ez a hisztis hangulat pár hétre. Mondjuk a múlt héten beteg volt az egyik gondozónő, így reggel nem a saját, általa jól ismert gondozónők egyike fogadta, hanem a másik csoport gondozónénije (őt is látja nap mint nap, hiszen a két csoport szobája egybenyílik). Nos, ebből kifolyólag olyan balhék voltak reggel, hogy a gyerek nem akart bemenni a bölcsibe. Lehet ez is tett egy lapáttal a hisztis hangulatára.  Ma reggel is úgy mentünk be a csoportszobába, hogy Bence felkérezkedett az ölembe és csak akkor volt hajlandó lemenni a földre, mikor meglátta Éva nénit...
Mivel az (nem)alvása kezdett katasztrofális méreteket ölteni, így elhatároztam, hogy visszaminősítem a fiam "kisebb" gyereknek és visszakapja a rácsot az ágyára. Egyszerűen kimerültem attól, hogy hajnali 3-kor kelés, mert átslattyogott hozzánk, korán reggel is kelés, de akkor már nem aludt vissza, hiába kísértem át 4x is. Mivel én alszom kívül, engem kelt fel Bence éjjel. Aztán az elmúlt hetekben szép lassan kezdett egyre korábban ébredni reggel (hajnal). Eredetileg fél 8ig aludt, ezzel meg is békéltem, kompromisszum kész vagyok. Aztán lett 7 óra, majd fél 7 (itt már ért bennem a gondolat, hogy vissza fog kerülni a rács az ágyra), 6 és múlt héten, szinte kivétel nélkül minden nap 5-kor kelt. És nem ám az van, hogy visszaviszem az ágyába, elalszik, majd 1 óra múlva felkel. Nem. Visszakísérem, betakargatom, puszi, stb., majd 15 perc múlva ismét jön ki. Pont akkor, amikor már én nagy nehezen esetleg visszaaludnék. Heti 1-2 nap belefért volna, de bakker én is dolgozom és baromira nem jó az, ha heti 1-2 napnál többször kelünk így. Igazából most még nagyon oka sincs erre, mert kibújtak végre a fogacskák, már csak nőniük kell, talán nem is fáj már neki. Szóval rácsot visszatettük, hátha segít visszazökkenni a régi kerékvágásba. Szombat reggel még elég korán kelt, bár akkor már csak 6kor, vasárnap aludt fél7ig, ma reggel pedig 7 óra volt, mikor véletlenül felkeltette Apa. Remélem, hogy tényleg ez volt a baj és megoldottuk most egy időre ezt a problémát. Most épp szoktatom arra vissza, hogy reggel ébredés után még legyen el kicsit az ágyában, ha esetleg mi még alszunk (pihizük, magánéletet élünk). Nem kell sok, csak kb fél óra ;) mondjuk azért nagy reményeket ehhez nem fűzök, mert amint kipattannak a szemei, kiabál, hogy "ajja kakaóóóó"...