2010. február 10., szerda

A kis "éhenkórász"...

Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, hogy a rács beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Ma is 7ig aludt, csak a mikró használatára ébredt fel, amikor melegítette Apa neki a kakaót :)
Tegnap este még volt egy kis afférunk: A tegnap déli ebédemet hazavittem estére, mert mást kívántam ebédre (ezért jó a hízókúra, bármit megkívánhatok és meg is kapom :) ). Szóval vacsinak hazavittem, meg is ettük Bencével a tetemes mennyiségű kajcsit. A dobozokat a kukába tettem, de egyszer csak hallom, hogy a gyerek dobozokkal játszik a konyhában. Egyből tudtam, hogy kibányászta a dobozokat és azokkal játszik, hiszen nem volt más doboz a konyhában, amit elért volna. Sietek be és látom, hogy az én fiam csipegeti fel a földről a dobozból kiesett rizsszemeket... Hajam égnek állt, amikor megláttam. Higgadtan rá is szóltam, hogy ezt talán nem kéne (szerencsére a doboz rendesen le volt zárva, tehát nem volt benne semmi szemét) a földről ennie a már kidobott ételmaradékot. Rám sem hederített és mint aki nem is 10 perccel azelőtt fejezte be a vacsit, szinte kopogó szemekkel ette tovább a maradékot. Apa már röhögött kínjában, mikor harmadszor szóltam rá Bencére, hogy hagyja abba és engedje nekem feltakarítani. Nem volt hajlandó kimenni a konyhából a finom falatok mellől. Teljesen kész voltam :D (én is röhögtem, de persze nem mertem a gyerek előtt, nehogy azt higgye, hogy ez jó poén).
Vasárnapra is jutott egy kis röhögés evés közben, ugyanis uzsira kakaót kért, szokásomtól eltérően most beadtam a derekam és kapott is. Majd gondoltam, hogy kéne neki más, kicsit kalóriadúsabb étel is, ezért adtam neki életében először piskótatallért. Negyedeltem őket, tányérra tettem és egyesével szedegethette ki magának onnan a negyedeket. Aztán mikor nem voltam eléggé résen, egyszerre 3at is kivett és ahogy kell, be is nyomta a szájába mind. Igen ám, de nem tudta rendesen becsukni a száját :D Közben meg próbálta mondani, hogy adjak még neki...  Persze ekkor meg potyogott ki a szájából a sok finom falat :D Nekünk meg a könnyünk kicsordult a röhögéstől :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése