Helyzetjelentés...

Hasmenés még van, dokit felhívtam, idén már nem mehet bölcsibe és én pedig dolgozni nem. Majd az igazolásért kell átugranunk hozzá, de az sem sürgős...
Mindezt bejelentettem A Főnöknek is:
Főnök kérdése: Beteg?
Én: Igen...
F.: Kár :( Nagyon?
Én: Hát ha nem lenne annyira, akkor mennék. De hasmenéssel nem játszunk...
Legszívesebben megmondtam volna neki, hogy nem beteg a gyerek, csak megjátsszuk, mert tök izgi ismét itthon maradni úgy, hogy a gyerek halálra unja mellettem magát...

Egyébiránt ismét az ivással kínlódunk. Próbáltál már úgy itatni egy gyereket, hogy az nem akar inni? Nos, erőszak kellett... :( 4-kor ugyanis megelégeltem, hogy az egész napi ivása nem volt 100ml sem. Jött a B terv, miszerint negyed óránként gyógyszeres adagolóval beadok neki 20-25ml-t. Persze gyerek minden lehető módon tiltakozott ez ellen, így 1-1 itatás volt 10 perc, szóval 5 perc szünet és kezdhettük elölről a "kínzást". Mikor Apa hazaért én már hulla voltam, fájt a fejem a sok gyerek sírástól, le voltam fáradva az állandó lefogás miatt. És még ráadásul enni sem tudtam tegnap, mert annyira ideges voltam, hogy nem csúszott le semmi. Erőltetni nem mertem, mert így is öklendeztem 1-1 étel szagának megérzése után (nem vagyok állapotos)... Persze most meg fáj a gyomrom :S
Végre esik a hó, sztem hamarosan felöltöztetem a Nagyfiút és lemegyünk sétálni egyet a hóesésbe... Meg akartam várni vele Apát, hogy ő is láthassa a reakciót, de sajna neki dolgoznia kell és a fene tudja mikor ér haza :( Sztem megyünk piacra is veszünk igazi csalamádét, meg talán savanyúkáposztát is és megnézzük a karifának valót, tájékozódunk az árakról és talán ki is nézünk egyet magunknak :)
És akkor az a bizonyos beígért karácsonyról írt kis monológ:
Amikor az ember még nem szült gyereket, általában már vannak elképzelései, hogy mit hogyan szeretne majdan csinálni. Van, amit így is teszünk és van, amit fel kell adnunk. Ez nálam is így volt... Persze vannak dolgok, amik az én lustaságom miatt nem úgy történnek, ahogy elképzeltem és vannak dolgok, amiket a körülmények nem teszik lehetővé, hogy úgy csináljam, ahogy elképzeltem. Szeretném pl., ha Bencének nem az ajándékokról szólnának a karácsonyok, hanem a szeretetről, a családról, az együttlétről. Egyenlőre persze még kicsi ahhoz, hogy ezt megértessem vele, de azért igyekszem. Jövőre már sztem nagyából érteni fogja, de most még a hó, a karácsonyfa fogja lekötni. Vannak dolgok, amiket utálok a karácsonyban: a bevásárló központok nyomasztó tömegét, a kényszert hogy ajándékot KELL venni, kitalálni, hogy ki és mit is szeretne, minek örülne. Nem vagyunk pénzzel bőségesen ellátva, így a család immár először megbeszélte, hogy idén csak a kicsik fognak ajcsit kapni, mi felnőttek pedig örülünk, hogy együtt lehetünk. Most érzem először, hogy talán felhőtlenül tudok majd készülni a karácsonyra, hogy süthetek főzhetek és nem kell az ajándékokra költeni x ezret, aminek vagy örül a megajándékozott vagy nem. Imádok meglepni embereket, de nem kényszerből... Számtalan ismerősöm van, aki eszembe jutott egy-egy alkalommal, amikor vásárolni mentem. És persze meg is leptem őket a hirtelen meglátott kinccsel :D Nekem ehhez nem kell karácsony. Szeretném, ha Bence is ilyen lenne majd. Azért valljuk be, hogy ez elég nehéz lesz, amikor pl az oviban vagy iskolában azon fog menni majd a licit, hogy ki kapott nagyobb, drágább ajándékot. Ebben mi felnőttek vagyunk a hibások, hiszen mi ültetjük a kis fejükbe, hogy az számít ami drága, amihez esetleg hitelt kell felvenni. Szeretném ugyanakkor, hogy Bence ne olyan ajándékot kapjon, amire egyébként is szüksége van (pl cipő, ruha, pelenka, popsitörlő), hanem olyat amit egyébként nem kapna meg, mert nem "jár" csak úgy. Nem kell, hogy az a dolog nagy és értékes legyen, csak örüljön neki. Szoktam neki játékot venni amúgyis, van erre külön kis persely, ahol gyűjtöm rá a pénzt, amit néha kibányászok és megveszek neki egy kiszemelt kicsit nagyobb értékü készségfejlesztő játékot. Nem szeretném, hogy azt érezze, jól kell majd viselkednie, ahhoz, hogy hozzon valamit a Jézuska vagy Télapó vagy Nyuszi. Persze ne legyen rosszcsont, de ha rajtam múlik, sosem fogja azt hallani, hogy viselkedj fiam jól, mert nem hoz neked semmit a Jézuska. Ugyanis sztem pont ezzel lehet őket arrafelé terelni, hogy ezek az ünnepek csak arról szólnak, hogy ajándékot kap. Ismétlem, hogy ezt most így gondolom, x éve is így gondoltam, de lehet hogy ebből az elvemből is lejjebb kell adnom majd. Remélem, hogy nem így lesz...