Apa pénteken szabin volt, így mentünk telekre kicsit kertészkedni. Bence
meglehetősen unta a dolgot, iszonyatosan nyűgős volt, alig aludt, kész
túlélés volt az a nap... Azért az a kevés alvás, amit sikerült
produkálnia, arra elég volt, hogy kicsit én is segítsek Apának a kert
rendezésében... Aztán felébredt a fiam és vége volt a világnak, hiszen
nem alhatta ki magát és mi az hogy Anya nem volt ott vele, amikor
felébredt egy számára tök idegen helyen. Enni alig evett, nem kellett
neki semmi játék, aztán mikor már nem bírtam cérnával, elindultunk haza,
hátha alszik egy kicsit az autóban. Na persze :) Nézelődött míg
autóztunk és természetesen Szentendre határában már csukódott le a
szeme, aztán meg kellett állnunk és felébredt. Ezt eljátszottuk párszor,
de még így is "kipihenhette" magát, mert mire hazaértünk, már fülig ért
a szája. Mondanom sem kell, hogy este nem kellett altatni sem őt, sem
minket :)
Szombaton kivételesen nem mentünk sehova, csak együtt töltöttük a napot.
Jó volt kicsit csak magunkkal foglalkozni, kötelező látogatások nélkül.
Bence hatalmasakat aludt az ágyában, közben Apával főztünk és tv-t
néztünk. Sétáltunk is sokat a nagyfiúval, játszótereztünk és az
egyébként hétköznap szokásos (háztartási) dolgainkkal foglalkoztunk.
Tegnap mentünk a szüleimhez. Jobb idő volt, mint szombaton, így
reménykedtem benne, hátha tud Bence majd medencézni. Azt sajna nem
tudtunk, mert hogy fújt a szél igen erősen, de az idő tényleg jó volt,
így lehetett játszani vele a szabadban. Bence, mint mindig, most is
figyelte állandóan, hogy ki megy esetleg a műhelybe és ha valaki
ilyesmire vetemedett, akkor szaladt ő is "segíteni' :D Megtanult dobolni
a lábával, többször is bemutatta, de amikor elővettem a gépet, hogy
megörökítem, mindig abbahagyta :( Szégyenlős, na :D Na meg a fényképező
is mindig érdekesebb vagy mindig akkor jut eszébe mással
foglalatoskodni, mint amit éppen fel szeretnék venni... ;)
Anyu megetette Bencét uzsonna gyanánt egy szelet valamilyen - talán
diós?- tortával (nem mondhatnám, hogy repestem az örömtől, amikor
megláttam), később pedig vacsorát is kaptunk, így otthon már nem kellett
ezzel foglalkoznom. Sajnos valami rosszabbat ehettünk aznap (vagy a
reggeli bundás kenyér vagy Bence uzsonna maradéka - másik torta - volt a
bűnös), mert Apa hazafelé émelygett és dobta ki majdnem a taccsot, én
meg este, kevesebb szerencsével mint ő... Csak reménykedtünk, hogy
Bencének nem jutott abból az ételből, amitől mi rosszul voltunk.
Egyenlőre, úgy tűnik, hogy neki kutyabaja :)
A mai napunk eddig nem mondhatnám, hogy eseménytelen volt :( Délelőtt
korán elmentünk sétálni, hogy ne a nagy melegben kelljen a játszótéren a
gyerekkel játszanom. Hát ettől nem kellett tartanom, ugyanis annyi
szúnyog van már megint a környéken, hogy vásárlás után menekültem fel a
gyerekkel a lakásba... Aztán a szokásos szunya és ebéd után elindultunk a
munkahelyemre, mert ott van légkondi is, nagyobb belső tér + udvar és
szúnyog is talán kevesebb, így Bence szabadabban tud mozogni, mint
otthon. No, már az úton megbántam, hogy elindultunk.
M0-n szoktunk menni, majd ráhajtva az M3-as Budapest felé vezető
szakaszára, bejutunk hamar az irodába. Az M0-ás lehajtójától kb 100m-re a
belső sávban sikerült 80-al elkapnom a bal első kerékkel egy
marmonkannát (akkor még ugye nem tudtam, hogy mi is történt). Persze
amikor elkapta a kerék, akkor belassult az autó (mázlimra a mögöttem
haladó kisbusz tartotta a követési távolságot, így nem szaladt belénk),
iszonyat szerencsével sikerült baj nélkül kimenni a leálló sávba, ahol
nem kicsit dobogó szívvel és remegő kézzel megálltam az autóval. Égett
gumiszagot érezvén, gondoltam, hogy az autó gumijának, felnijének és
első tengelyének annyi, hiszen kidurrant gumi esetén max felnin mehetett
az autó. Meg sem mertem nézni, hogy mi történt, valószínűsítettem, hogy
defektem van, az ijedtségtől gondolkodni sem tudtam, csak hátranéztem
ösztönösen, hogy a gyerek rendben van-e, majd mikor megnyugodtam, hogy
neki sincs baja, hívtam Apát, hogy jöjjön menteni. Ő persze a
dadogásomból levonta a következtetést, hogy rendesen összetörhettük
magunkat és gyorsan elindult... Miközben Apa úton volt, én kipattantam
az autóból és megnéztem, mi történt, konstatáltam hogy ettől a
"szeméttől" nem tudok egyedül megszabadulni, tehát nem hiába rángattam
oda Apát, majd a csomagtartóban elkezdtem keresgélni a háromszöget és a
sárga mellénykét. No persze nem találtam, így visszaültem az autóba és
vártam a segítséget és imádkoztam, hogy egy rendőr nehogy arra járjon és
még egy jó kis bírságot is kiosszon nekem. Szerencsémre, mielőtt Apa
odaért volna, megállt egy segítőkész Úriember és kiszabadította a kerék
és a kasztni közé beszorult kannát (Azon pedig még most is gondolkodom,
hogy hogyan sikerült nem észrevenni azt a kék műanyag üzemanyag
kannát... ). Közben jobban benéztem a csomagtartó rejtett zugaiba is és
megtaláltam a kellékeket, háromszöget felállítottam, de a mellényt már
nem volt időm felvenni, mert oda is ért Apa, a segítőm pedig már végzett
a művelettel. Itt is nagyon köszönöm a segítséget, hiszen látva, hogy bajban vagyok visszakanyarodott egy alkalmas helyen, hátha a kanna tartalma veszélyes anyagot rejt (szerencsére üres volt), ugyanis elmondása szerint vegyész. Rajta kívül senkinek nem jutott eszébe, hogy megálljon, pláne hogy visszaforduljon!
Apának már csak annyi dolga volt, hogy megnézze, esett-e kár az
autóban, működik-e a fék, nem lett-e baja a guminak. Mázlimra nem
történt baj, valaki nagyon vigyázott akkor fentről ránk. Áldom a
feltalálót, aki kitalálta az ABS-t, nélküle ugyanis nem tudtam volna
egyenesen a lehajtani az útról. Belegondolva rengeteg szerencse kellett
hozzá, hogy ne törjenek minket össze míg a belső sávból a leálló sávba
kormányoztam az autót... Lassan elindultunk tovább, Apa jött mögöttünk,
én meg reméltem, hogy meglátja, ha esetleg mégis lenne valamilyen
műszaki hiba, amit ott helyben nem lehetett észrevenni.
Szerencsésen beértünk, jelentem, hogy senkinek és semminek nem lett
baja, mindössze a meglepetésnek szánt jégkrém olvadt meg enyhén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése